2013. augusztus 27., kedd

Vegas baby, Vegas!

Valahogy a bejegyzés címe lett a jelmondatunk, azt hiszem az Entourage egyik részében mondogatták, nem tudom, én Tökitől vettem át.
Mivel sajnos kicsit már összefolynak a dolgok, hála annak, hogy ilyen sokáig halogattam az írást, tényleg főleg képek következnek, néha egy kis magyarázattal, ha éppen úgy kívánja a helyzet.




A felső képen látható, ahogy megindultam a lejtőn. Azzal nem, de a következő játékkal nyertem keményen tíz dollárt, azt hiszem a kasszában jót röhögtek rajtam, mikor benyújtottam a kis papírom. Túl sokat nem próbálkoztunk a játékgépekkel, mert úgy tűnt, nincs szerencsénk. Egy néni próbált ugyan tanítgatni az MGM-ben, és bár nem tudom, hogy lehet megtanulni a szerensejátékot, kezdtem érezni, hogy egyre lelkesebb vagyok, és inkább abbahagytam, mielőtt túlságosan belemerültem volna.
Tökivel megegyeztünk, hogy mikor legközelebb visszamegyünk, ő a pókerasztaloknál, én pedig a rulettnél fogom tölteni az összes időm, csinosan felöltözve, pezsgőt szopogatva. Hogy legalább stílusosan szegényedjek le.





Töki szülinapján a Hard Rock Caféban ettünk, mert ott lehetett steaket kapni elfogadható áron, meg hát különben is, szülinapozni a Hard Rock Caféban, Las Vegasban, azért elég menő dolog, nem?
Én sült csirkét rendeltem, arra nem számítva, hogy kihoznak majd elém egy fél grillcsirkét. Ennek ellenére nagyon finom volt, bár természetesen kifogott rajtam.
Még jó, hogy vacsora előtt ültünk fel a New York, New York hullámvasútjára, mert utána mozogni is alig bírtunk.




















néhány játékgéppel autót is lehetett nyerni

Ez frankón Cézár palotája volt?










Az utolsó már a Bellagióban készült, ahol szépen le is merült a fényképezőgépem, és hirtelen nem éreztem kedvet ahhoz, hogy új elemeket vegyek bele. Szerencsére ez a kedv visszajött valahol Orlandóban, nem kell aggódni.
Az utolsó napunkon főleg azért mászkáltunk fel-alá össze-vissza, és ültünk le nagyon sokszor pihenni, mert délelőtt 11-kor el kellett hagyni a szállást, a gépünk pedig éjszaka indult tovább Floridába. Bár a rohangálás közben volt egy fontos küldetésünk is: dobókockákat szerezni a Ceasar's Palace-ből. Olyan dobókockákat, amiket a kaszinókban használtak játék közben, és minden másik hotelben lehetett őket kapni. Biztos vagyok benne, ha valaki Vegasban járna, és hozna egyet Tökinek, ő azonnal örök hűséget esküdne az illetőnek (legyen akár fiú vagy lány), és utána hétországra szóló lakodalmat csapnának, ahol az Arctic Monkeys zenélne és patakokban folyna a Jack Daniel's.
Szerencsére addig a hotelben tárolták a cuccainkat, szóval legalább a bőröndökkel nem kellett foglalkozni, miközben sajgó lábakkal jártunk egyik hotelből a másikba, hogy még véletlenül se kelljen az utcán lennünk a melegben.

Az biztos, hogy Vegasba egyszer még visszalátogatok, nem csak azért, mert kíváncsi vagyok, mennyire kellemes lehet az időjárás például télen, hanem mert azért illene megtudni, milyen egy igazi vegasi buli. Vagy valamelyik kaszinó kirablása. Én akármelyikben benne vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése