2012. november 7., szerda

Election 2012




*A videó feltöltése után nagyjából tizenkét órával*

Vannak dolgok, amiket az ember lánya néha nagyon meg tud bánni. Éjfél körül videófelvételt készíteni magáról, a választás mizéria kellős közepén, pontosan egy ilyen dolog. Sajnos azonban, a videó már itt van, sokan biztos látták is, csúnya dolog lenne megszabadulni tőle. Röhögjetek egy jót, drága olvasók, és ugorjunk is tovább mai bejegyzésünk témájára: az amerikai elnökválasztásra.

Tudjátok, például, hogy Amerikában mindig novemberben, ráadásul kedden választanak elnököt? Hogy miért novemberben, és miért kedden? Egyszerű. Még valamikor az 1800-as években alakult ki ez a szokás, mikor  az emberek nem Priussal, hanem lovacskocsival közlekedtek, és szavazási fülkéket sem lehetett találni minden sarkon, hanem a nagyvárosokba kellett utazni. Az emberek, ha a kocsival vasárnap, vagy akár hétfőn elindultak, pont keddre értek oda a választás helyszínére. Azóta, természetesen már könnyedén átpakolhatták volna a választás napját vasárnapra, vagy szombatra, vagy bármi olyan napra, ami esetleg mindenkinek megfelelőbb lenne, de az amerikaiak tisztelik hagyományaikat, és maradt a kedd.
És miért november? Miért nem valami kellemesen meleg tavaszi nap, mikor senki nem mérgelődne amiatt, hogy órákig kell a hidegben sorban állnia? Nos, azért, mert szintén az 1800-as években, mikor Amerika még a farmerek országa volt, a november tökéletes időpontot nyújtott a választásokhoz. Az aratások mindenhol véget értek, és az idő sem volt annyira hideg, hogy elrettentse az embereket azoktól a bizonyos hosszú utaktól, amiket pár sorral fentebb már említettem. 

És azt, hogy amennyiben szavazol, és a ruhádon jól látható helyen hordod egész nap az I voted, azaz Szavaztam, feliratos matricát, mindenféle ingyen cuccokat kaphatsz, például kávét a Starbucksban? Ha egyszer majd a magyar törvényhozás közelébe kerülök, bár azt hiszem, azzal, hogy egy év után abbahagytam igazgatási tanulmányaim, és soha nem készülök visszatérni hozzájuk, ennek baromi kevés az esélye, Magyarországon is bevezettetem ezt a matricás rendszert. A matricákat mindenki szereti, az ingyen cuccokat meg még annál is inkább. (Ingyen halászlevet vagy pacalpörköltet a magyaros éttermekben, például...)

És azt tudtátok, hogy az utóbbi hónapokban a legtöbb családi ház udvarát ellepték az Obamát, illetve Romney-t támogató táblák, és a kocsikon megjelentek a szintén hasonló üzenettel bíró matricák? És, hogy ezeket senki nem rongálta, vagy tépte le, mert bármennyire is utálja valaki Romneyt vagy Obamát, tiszteletben tartja a másik döntését? 

Vagy azt, hogy már általános iskolában is tartanak bizonyos gyerekválasztásokat, ahol a kicsik is kifejthetik véleményüket azzal kapcsolatban, kire szavaznának, ha lehetne, mert fontosnak tartják a tanárok, hogy már fiatalon saját véleményük legyen, és megismerkedhessenek a választások fontosságával?

És azt, hogy az elnökjelöltek megközelítőleg 2,4 milliárd dollárt költenek kampányaikra, ami kevesebb, mint amennyit az amerikaiak (nem egyenként, hanem összesen) chipsre költenek egy évben?

Tudtátok, tudtátok? Hmm? HMMM?

Most, hogy túlestünk ezeken a sorokon, lássuk, kicsit személyes élményekkel kibővítve, hogyan zajlott a választás, annak is a legizgalmasabb órái, azaz az este, számomra. Miután a gyerekek lefeküdtek aludni, anyukáék, meg én, rohantunk a szobáinkba, nappaliba, bárhol, ahol tévé található, hogy felkészüljünk az éjszakába nyúló választási műsorok bámulására. Én próbáltam megkeresni a megfelelő adót, ahol nézhetném a híreket, végül az NBC mellett döntöttem, mert már Sandy idején is nagyon tetszettek a tudósításaik. Rájöttem, hogy jól döntöttem, mikor szinte rögtön ilyen képek fogadtak:



Az első képen látható két, a választás alkalmára szépen feldíszített ablakmosó kosarat folyamatosan húzták fel, ahogy a jelöltek megnyertek maguknak egy választókörzetet.
Én pont akkor kapcsolódtam be a műsorba, mikor a déli államok szavazatait számolták éppen, ahol, nyilván nem meglepő módon, folyamatosan Mitt Romney győzedelmeskedett. Miguellel folyamatosan csevegtem Facebookon, ő inkább neki is állt Lostot nézni, azt mondta, nem bírja idegekkel a műsort, és nagyon fél attól, hogy Romney fog nyerni. A térképeken, amiket mutogattak, egyre több államot színeztek pirosra, azaz a republikánus párt színeire, és bár a bemondók szerint várható volt, hogy ott Romney nyer, azért aggódni kezdtem én is. Tudom, pár hónap múlva nem sok közöm lesz Amerikához, magasról tojhatnék arra, hogy ki van itt hatalmon, de azért ha belegondolunk, de akkor sem szeretném, ha egy olyan elvetemült ember kerülne hatalomra, mint Mitt Romney, ha most sem lenne közöm Amerikához. Egyik országnak sem kívánom, hogy a vezetőjük kijelentse, a nőknek a konyhában a helye, a melegek házasságát úgy, ahogy van el lehet felejteni, és hogy az abortusz semmilyen körülmények között sem elfogadható, mert egy gyerek Isten ajándéka, akkor is, ha egy olyan fazontól származik, aki megerőszakolt. És még azon is elcsodálkozik, miért nem lehet a repülők ablakait kinyitni...
A Mitt Romney iránti gyűlöletem ezer fokon ég, bár most, hogy olyan messze került a hatalomtól, amennyire csak lehet, már kezd lecsillapodni.
Folyamatosan számolták a szavazatokat, folyamatosan váltak pirossá az államok, bár a bemondók még mindig papírformát emlegettek. Egy véletlen spoilernek hála megtudtam, ki halt meg a legutóbbi The Walking Dead-epizódban. (Én még mindig csak a második évadnál járok...) Miguel a Lost harmadik évadzáróját nézte, ő amiatt akadt ki. (Not Penny's boat...) A nagy izgalmakban mindenképp el kellett szaladnom a mosdóba, és a pár perc alatt, amíg ott voltam, történt valami. Hogy mi, azt leírhatnám hosszú mondatokban, szépen kielemezve, de egy kép azt hiszem sokkal jobban tudja ábrázolni az eseményeket:


Kalifornia, jött, látott, és 55 szavazókörzetének eredményével szépen meglendítette Obama-mércéjét, aki így pár perc alatt nemhogy megelőzte Mitt Romneyt, de el is érte a bűvös 270-es szavazókörzeti győzelmet, ami azt jelentette, vége, Barack Obama még négy további évig az Amerikai Egyesült Államok elnöke lesz! Miguellel azonnal felfüggesztettük a sírást, és spontán buliba kezdtünk, mindenki a saját szobájában, a számítógép és tévé előtt ülve. Az én győzelmi bulim közben készült például a tegnap esti videó is. Washington D.C. utcáit ellepték az ünneplő tömegek (ott Obama 97%-os arányban nyert...), és én is nagyon-nagyon szerettem volna köztük lenni, de kénytelen voltam beérni a csendesebb és magányosabb ünnepléssel.






Éjfél környékén Mitt Romney még mindig nem volt hajlandó elismerni vereségét, sőt, mindenhonnan azt lehetett hallani, hogy még vesztesi beszédet sem írt. Biztos azon kellett dolgoznia, azért nem akarta gyorsan felhívni Barackot és gratulálni neki, hogy ő megtarthassa a hivatalos győzelmi beszédet, és mindenki mehessen aludni. Valamikor hajnali egy körül, mikor már nem bírtam nyitva tartani a szemeim, és aludni készültem, csilingelt a választásos alkalmazás a telefonom, hogy Romney végre előbújt a hotelből, ahol családjával tartózkodott, és beismerte, hogy veszített. Pár perccel később jött a következő figyelmeztetés, hogy Obama már tartja a beszédet, de addigra már semmi sem érdekelt, csak az, hogy aludhassak egy jót.

Mint a videóban is említettem, most már csak a januári elnöki beiktatás van hátra, amin mindenképp ott kell lennem, mert csak egyszer adódik az ember lányának életében olyan alkalom, hogy egy olyanon részt vehet. Lehet, hogy a National Mall legvégén fogok ácsorogni, ahonnan nem hogy élőben, de talán még kivetítőkön sem tudom követni az eseményeket, de ez már igencsak aprócska részletkérdés.

Ne aggódjatok, a bejegyzésnek hamarosan vége lesz, de azért van még pár érdekes adat az egyéb választásokkal kapcsolatban:

- Maine és Maryland (fuck yeah) elfogadták a melegek házasságát engedélyező törvényt
- Az első, leszbikusságát nyíltan vállaló szenátort, Tammy Baldwint, megválasztották Wisconsinban (azt hiszem, ő az új példaképem...)


- Massachussetsben, ahol Mitt Romney a kormányzó, Obama győzedelmeskedett, óriási fölénnyel
- Az első ázsia-amerikai nő is bekerült a szenátusba (Mazie Hirono, Hawaiiról)
- Colorádóban legális lett a fű (meg pár más államban is, orvosi használatra...)

Sikeres négy évet kíván az elnök úrnak valaki, aki örül, hogy amerikai nőtársai megtarthatják jogaikat!



4 megjegyzés:

  1. Szerintem én is jönni fogok egy bejegyzéssel később, de most csak ennyit mondanék gyorsan :D
    https://9gag.com/gag/5767851

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Háhá :D
      Köszönjük, Ohio :D (meg Kalifornia, ők is sokat dobtak rajta)

      de főleg éljen Ohio :D

      Törlés
  2. Pár napja nem jártam erre (ejnyebejnye, tudom) és pont ma délelőtt gondoltam arra, hogy megkérdezlek, hogy te hogy élted meg ezt a választás-mizériát... erre jövök, és már itt vár a bejegyzés. :)
    Személy szerint - bár ettől nekem semmivel sem jobb - örülök, hogy Obama maradt az amerikai elnök. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem maradtál le semmi érdekesről, ne aggódj :) Kincskeresés és regényírás mellett az ember lánya nem gondol arra, hogy van egy blogja is. :D

      Törlés