Hálaadás, meg ami utána jött

Igazából a Hálaadásom első fele pontosan ugyanúgy nézett ki, mint tavaly. Tényleg kontrolcé kontrolvé, reggel Macy's parádé a tévében, irány Virginia, a rokonok, sok kedves mosolygós ember, sülő pulyka illata, nagy evészet, helyes kis ültetőtáblák, hamar unatkozó, és mások agyára menő gyerekek. Az egyetlen, ami különleges volt idén, az a foci, a Redskins játszott ugyanis a Cowboys ellen. Nagy rivális a két csapat, nagyjából már a dinoszauruszok idejétől kezdve, mikor még óriási T-Rex tojásokkal játszottak az ősemberek, és jobb esetben hárman túlélték a játékot, miután rájuk támadt a kissé morcos dínómama.

Oké, a fenti kisebb történelemleckét talán kitaláltam, de az igaz, hogy a Redskins meg a Cowboys (lehet tippelni, melyik állam melyik városának csapata) nagy riválisok. Ment az izgulás ezerrel, életemben először még én is azon kaptam magam, hogy a kanapé karfáját szorítva drukkolok a Redskinsnek. Azt hiszem, megértettem végre, mi is történik egy játék folyamán. Elmagyarázni nem tudnám, ne is kérjétek, de az biztos, hogy a mi vörös indiánjaink csúnyán elverték a kék cowboyokat. Ennek örömére kisöregem vagy háromszor előadta nekünk a Redskins-himnuszt.

Annyi már nekem is megy tökéletesen belőle, hogy Hail to the Redskins! tádádádáá. 

Csináltam pár képet is a vacsiról, de azt leszámítva, hogy máshol ültem mint tavaly, tényleg ugyanazokat a képet kattintottam, szerintem még ugyanazokat a kajákat is ettem. Háh, kit akarok becsapni, nyilván mindenből bőségesen pakoltam a tányéromra. Aztán párszor majdnem sírva is fakadtam, ha arra gondoltam, jövőre már egy teljesen idegen lány fogja megtömni a hasát Florrie néni isteni főztjével.

Pénteken aztán jött a nagy kérdés: shopping vagy nem shopping? Spontán Éhezők Viadala-játék a boltokban, vagy kényelmes döglés otthon az ágyamban? Nem olyan gyorsan, de eldöntöttem, hogy inkább az utóbbit választom, és jött a következő dilemma: meglepjem-e magam egy táblagéppel Black Friday alkalmából vagy ne? Melyik lenne a legjobb választás? iPad mini vagy Kindle Fire HD? Szilvi a blogjában majdnem teljesen meggyőzött arról, hogy a Kindle lenne a tökéletes választás, de múltkor az Apple boltban teljesen beleszerettem az iPad minibe, és apuka is ódákat zengett róla. (Nem mintha az ő véleménye olyan sokat számítana. A Mac számítógépe előtt ücsül, kezében iPaddel, fülében az iPone fülhallgatójával, valószínűleg azt fogja mondani, csakis az Apple, az Apple, az Apple.) Szóval egyelőre még nincs tabletem. Amint lesz, nyilván értesültök róla, ne aggódjatok.

Viszont, lehet a tabletvásárlást kicsit el kell majd csúsztatnom, ugyanis valami másban viszont sikerült döntenem pénteken, Miguellel megbeszéltük, hogy az újévet New Yorkban töltjük. Mármint harmincadikán megyünk, várostnézünk, újévkor, fene tudja, mit csinálunk, aztán elsején meg visszajövünk. Sikerült jó olcsón hostelt találnunk, Brooklynban (és nem, Csilla, még bedbugok sincsenek, háhá). A honlapjukon azzal hirdették magukat, hogy náluk dolgozik a világ legbarátságosabb hipster személyzete, és különben is, az egész hely annyira hipster, hogy ajjaj. Miguel emiatt majdnem kijelentette, hogy köszöni, inkább szeretni menni valami reptér melletti hostelbe, de sikeresen rábeszéltem, hogy ez bent van a városban, és hé, tök hangulatos az egész. Egyelőre még nem reklámozom őket, majd ha beválik, és tényleg jó a hely. 

Na jó, szóval erre spórolnom kéne, ha olyan nagyon fontos és világhírű látványosságokat szeretnénk megtekinteni, mint a One Direction Store. (Nem, nem, tényleg létezik ilyen, de csak december 30-ig van nyitva.) Ott mondjuk, azt hiszem, az én pénztárcámnak nem kell majd félnie, de létezik Marvel Store is, hoppá, hoppá.

Szombaton, a tavalyi évhez hasonlóan megint nálunk volt egy óriási családi összeröffenés, és újabb evészet. Fényképet itt nem készítettem, sajnálom, tényleg, de folyton a gyerekekkel lógtam. Eredetileg a kisöreggel azért, mert senki nem akart játszani vele, szóval én kötöttem le. Aztán, mikor valami elfoglaltságot mégis talált magának, a kisasszonnyal, meg egy unokatesójával játszottam az X-boxon, meg filmeztem, mert nem igazán tudtam senki mással beszélgetni. Az idősebb generáció arról beszélt, amiről az öregek beszélni szoktak, gyógyszerek, régi szép idők, közös ismerősök lassú elhalálozása, minden ilyesmi. A fiatalabb unokatesók, meg ki tudja miről beszélgettek. Nem igazán tudtam volna becsatlakozni hozzájuk, azt hiszem. Így kerültem a két kislányhoz. Ők unatkoztak, én is, együtt annyira már nem.

Még a nagy hálaadási mizéria előtt megbeszéltük Csillával, hogy vasárnap találkozunk, és elmegyünk shoppingolni, mert minden bizonnyal mindkettőnknek szüksége lesz egy kis kikapcsolódásra, és a családtól való távollétre. Ráadásul, a Black Friday-akciók egész hétvégén tartanak mindenhol. Ugyanazokat a cuccokat találják meg az emberek a boltokban, mint pénteken, és még agyon sem tapossa őket senki, miközben az akciós kockás ingekért nyúl. Csatlakozott hozzánk Csilla spanyol barátnője, Sarah is, akiről igen hamar kiderült, hogy a vásárolgatás nem éppen legnagyobb rajongója. Legalábbis annak a fajta vásárolgatásnak nem, amit mi Csillával űzünk. Eltöltünk fél órát egy boltba, aztán vagy sikeresen lebeszéljük egymást, hogy megvegyünk bármit is, vagy nem. Vasárnap szerencsére, többnyire sikeresen vettük az akadályokat, én például csak egy inget és egy pólót szereztem be magamnak az American Eagle-ben, ahol a tavalyi évhez hasonlóan 40%-os akció volt mindenre. A boltban olyan jófejek voltak, hogy még egy táblázatot is kiratak, mi mennyibe kerül akciós áron. Csilla elmondása alapján otthon is léteznek ilyenek. Mikor én otthon voltam, nem láttam egyet sem, szóval le is fényképeztem gyorsan magamnak. Nagy segítség volt a tábla, a Hollisterben például igencsak sokat tanakodtunk azon, mennyi 40 dollár 30%-a, mert ott persze nem voltak súgótáblák.

A vásárolgatás után, igaz már csak Csillával kettesben, de elugrottunk egyet fro-yozni is. Csak mi ültünk odabent. Rejtély, hogy miért, de az igencsak télies kinti hőmérsékletnek köze lehetett a dologhoz. Mi megbeszéltük, ha bárki kérdezné, Szibériából származunk, és otthon ez még nyárias időnenk számít, azért tömjük magunkba a fagyasztott joghurtot. 

A Macy's hálaadási parádéján felbukkanó Mikulás hivatalosan "megnyitotta" a karácsonyi szezont, amit azt jelenti, hogy számomra is megkezdődött az év legjobb időszaka. Karácsonyi zenék minden boltban, gingerbread latte, ráadásul idén minderre felteszi a pontot egy karácsonyi vacsora Csillánál, aztán a New Yorkozás Miguellel. Úgy néz ki, idén is hasonlóan kellemesen búcsúztatom majd az évet, mint tavaly, de ennyire azért még ne szaladjunk előre. Addig túl kell élni egy világvégét is.

Ja, és idén mindenki ilyen karácsonyi lapot kap tőlem:

Na jó, nem. De szerintem nagyon vicces lenne.