Boldog pulyka-napot!

Minden kedves olvasómnak, és... ja, nem. Álljunk meg egy pillanatra, ez így nem jó.

Csapó kettő.

Mindenkinek, aki hozzám hasonlóan az Egyesül Államokban tartózkodik most éppen, kellemes, békés, boldog, töltött pulykával, édes krumplival és pitével teli Hálaadást kívánok! 

Én már elkezdtem koplalni az esti vacsorára. Az igazi ünnepet, csakúgy mint tavaly a virginiai rokonoknál töltjük. Ott volt a legjobb a kaja, nem panaszkodok emiatt, egy percig sem. Ha csak arra gondolok, mennyire istenien finom lesz minden ma is, legszívesebben ugrálnék egy sort örömömben. Talán később meg is teszem majd.

Mivel idén már a második körben megyek rokonokat látogatni, és nem leszek olyan, mint egy különleges egzotikus háziállat, valószínűleg nem fogok fényképezőgéppel a kezemben fel-alá rohangálni. Ha mások is megteszik, én is. Ha nem, akkor majd kiteszek egy linket a tavalyi képekhez, sokban úgysem fog különbözni semmi, de a beszámolók, természetesen, nem maradnak majd el.

Most pedig léptem a Macy's hálaadási parádéját nézni! 

Ha Amerikában élsz, ünnepelj úgy, mint az amerikaiak, tartja az ősi indián mondás. Vagy legalábbis valami, amit öt perce találtam ki, és akkor még viccesnek is tartottam.