Mire van szükségünk?

Előre szeretnék leszögezni valamit: nem vagyok profi, vagy éppen mindenható az au pair témában. Lehet ez már a második menetem lesz, de még mindig olyan kezdőnek érzem magam, mint mikor kicsivel kevesebb, mint egy év betoppantam az első au pair közvetítő nappalijába a legelső személyes elbeszélgetés alkalmából. Oké, azt leszámítva, hogy már tudom, milyen családot nem szabad választani, abszolút semmiképp. De a különféle dokumentumokkal kapcsolatban... hát, na mindegy, lássuk.

Az, hogy mire van szüksége az embernek, mikor au pair lesz, szerintem akármelyik országba akarsz menni, akármelyik ügynökséggel, nagyon hasonló. Mivel, ez most az én Amerikás blogom, ezért erről fogok írni. Meg az Au Pair in Americáról, akikkel majd ki szeretnék menni. Tehát. Mindenek előtt, ki kell töltened a bizonyos "Application Form"-ot. Itt pár témával kapcsolatban (például, elérhetőségek, honnan szeretnél utazni, hobbik, gyerekfelügyeleti tapasztalatok). A gyerekfelügyelet résznél fontos, ezt nekem is úgy mondták, nem én vagyok ilyen okos, hogy azért ne csak azt válaszd például, hogy hat éven felüliekre szeretnél vigyázni, hiába csak velük van több tapasztalatod, mert akkor kevesebb család fog jelentkezni. Szóval, ha kell vigyázol te akármilyen korosztályú gyerekre, ide azzal a kihívással! Na jó, nem. Rám például egy újszülöttet inkább ne merjen bízni senki...

Ezek után viszonylag részletesebben be kell számolnod gyerekfelügyeleti tapasztalataidról. Az APIA-nál, minimum 200 óra kell ahhoz, hogy részt vehess a programban, nekem, szerencsére, az Angliában töltött idő rögtön megdobta 850 órával az egészet. Bár szerintem ez több is, ha azt nézzük, milyen sokat vakációznak itthon a gyerekeim, különféle nem létező betegségekre hivatkozva.

Utunk során elérkezünk az én legnagyobb ősellenségemhez: a levélhez, amit a családoknak kell írni, és ez alapján döntik el, hogy te vagy-e az, a kedves, aranyos kislány, akire rábíznák a gyereküket. Ebben ismét ki kell fejtened még részletesebben a gyerekfelügyeleti tapasztalataid, írnod kell nagyon sokat magadról, csakis a jó tulajdonságaidról, meg arról, miért szeretnél nagyon nagyon Amerikába menni.

Szerintem az ügynökség történetében még egyik levéllel sem szenvedtek annyit, mint az enyémmel. Talán az előző bejegyzésben olvasható bemutatkozóból kiderült, hogy pocsék vagyok saját magam jellemzésében. Írjak öt oldalt a kertünkben álló almafa egyik ágáról? Rendben. Jellemezzem az öt legjobb tulajdonságom? Kösz, inkább passzolnék.

Kis külső segítségnek köszönhetően végül a levelem szerintem egészen jó kis formát öltött, talán senki nem fogja azt gondolni olvasás közben, hogy ezt a lányt még kisállatok közelébe sem szabadna engedni, nem hogy gyerekekébe.

Fényképek. Azt hiszem az mindenkinek egyértelmű, hogy nem töltünk fel olyan képeket, amin az egyik kezünkben egy üveg pezsgő van, a másikban cigi, és közben még autót is vezetünk. Széles mosoly, kevés smink, kisgyerek, vagy családtag az oldaladon... minden olyasmi a legelbűvölőbb oldalad mutatja.

Az APIA-nál minimum három referenciára van szükséged, ebből egynek mindenképp gyerekfelügyeletinek kell lennie. Én azt javaslom, hogyha van több olyan ember is, akiknek a gyerekeire vigyáztál, inkább a gyerekfelügyeleti referenciákat gyűjtögesd össze, és csak egy karakter-referenciát tölts fel. Elvégre gyerekekre vigyázni mész. Lehetsz édes, mosolygós lányka, ha egy kisbabának a fejére próbálod felhúzni a pelenkát, annyira értesz a gyerekekhez...

Ezeken kívül szükséged van egy orvosi igazolásra is. Ez két részből áll, az egyiket neked, a másikat házidokinak kell kitölteni. Hasznos, mert például én is megtudtam, hogy be vagyok oltva torokgyík ellen. Akármi is legyen a torokgyík.

Ezen kívül szükség van az erkölcsi bizonyítványra, az érettségi bizonyítvány másolatára, útlevél és jogsi másolatra. Az érettségi bizonyítványt és az erkölcsit az ügynökség lefordítja neked, nem probléma.

Végül a videó. A videó egy nagyon trükkös dolog, és sajnos kötelező. A hivatalos tájékoztató szerint ezekről lehet beszélni:

- hobbik

- gyerekfelügyeleti tapasztalatok

- miért szeretnél au pair lenni Amerikában

- kicsit az országodról, szokásokról

- családod

Én eleinte biztosra mentem. Öcsém egyik barátja szintén nyáron készült volna kimenni, igaz, ő Kanadába, és neki is kellett videót készítenie magáról, ráadásul ért a vágáshoz is, meg ilyesmikhez, szóval gondoltam, összedobunk valami félprofi kisfilmet. Egy délutánt áldoztunk rá a projektre, egy nagyjából öt perces videó sült ki végül a dologból. Már készültünk volna feltölteni, mikor látjuk, hogy hopp, az nem úgy működik, a maximum hosszúság három perc. A csodás kis videómból ki kellett vágni a legérdekesebb részeket (köztük Töki - ő az öcsém - vendégszereplését is, meg úgy mindent, amitől vicces, szellemes lánynak tűnhettem. Nem számított, a videó kész lett. Erre következett a következő mellbevágás: a videó mérete maximum 16 MB lehet. A miénk összesen 600 volt. Még azok is, akik nem értenek a számítógépes dolgokhoz, értik, hogy ez bizony nagy gáz. Amint visszaértem Angliába, egy unalmas délelőttön leültem, és felvettem a saját, kissé amatőr videóm, de még az is túl nagynak bizonyult. Végül, a fényképezőm videófunkcióját a minimum beállításokra állítva, a videót YouTube-ra feltöltve, majd onnan kicsit rossz minőségben letöltve sikerült elérnem a kevesebb mint 16 MB-ot. Nehéz szülés volt.

Egy tanácsom azért mégis lenne mindenkinek: ne tologassátok a különféle cuccok beszerzését hónapokig, mint ahogy én is tettem. Igaz, nekem voltak kis logisztikai problémáim is, például az erkölcsi bizonytvány esetében, hiszen az igénylőlapra kell az aláírásom is, szóval először anyuéknak el kellett küldeniük hozzám, aztán nekem nekik vissza, és csak utána lehetett feladni azoknak, akiknek kell. A Magyar Posta kedves támogatásának köszönhetően ez nem volt épp a leggyorsabb művelet.

Sajnos, azt sem tudom megmondani egyelőre, hogy az én képeim, videóm, levelem, jók-e, ezért nem is töltöm fel őket, felesleges lenne. Majd pár hónap múlva kiderül.