Restart

Úgy néz ki, megint akadt egy jelentkező családom.

Most mennem kell, meg kell küzdenem az angol időjárással, kaját kell vennem magamnak, meg esetleg egy bőröndöt, ami tudom, senkit nem érdekel, de ha visszaértem épségben, anélkül, hogy halálra áztam volna (tudom, senki nem ázott még halálra, de lehetek akár én az első...) majd bővebben beszámolok a dolgokról.

Addig is puszik mindenkinek.

UPDATE:

Sikeresen megjártam bevásárlótúrát, kisebb büszkeségcsorbulással, végtagveszteségek nélkül. A lényeg, hogy ezt a menetet most az eső nyerte.

Na, de nézzük a dolgokat. Tegnap, valamikor nagyon későn éjszaka jött az újabb e-mail, hogy akad egy újabb jelentkező család. Illetve, rögtön két e-mail várt, mert a szülők már írtak is, mikor tudnánk beszélni Skype-on egymással. Gyorsan meg is néztem az adatlapukat, három gyerek van, 8 és 12 éves lányok, meg egy 15 éves fiú, New Jersey államban laknak, South Orange városában, ami igen, sajnos egy kisebb város, bár azért szerencsére nem olyan falu, mint drága, szeretett Chorleywood City-m. A bemutatkozójuk alapján edddig úgy néz ki, egyedül ez a kisváros a hátrány. Írják ugyan, hogy 10-15 percnyi autóútra vannak tőlük bevásárlóközpontok, meg ilyesmik, de ehhez tudni kell, hogy mint van kocsi, hogy van kocsi. Ha lesz saját autóm, amivel kedvemre rallizgathatok, akkor semmi akadálya a dolognak. Amennyiben nem, akkor sajna azt hiszem, itt én leszek az, aki lefújja az akciót.

Majd a Skype-beszélgetésnél minden kiderül, bár nem tudom, hogy aztán tényleg ma este fogunk-e beszélni, mint amit írtam nekik megfelelő időpontnak, mert egyelőre még nem válaszoltak az e-mailemre.

Én megint bizakodó vagyok, aztán majd meglátjuk mi fog kisülni a dologból.