Hét nap, hét dal

Egy hét, hét nap, azaz 168 óra (oké, kicsivel több...) múlva ilyenkor már az Owl City koncerten fogok tombolni. Őszintén, mással nagyon nem is vagyok képes foglalkozni most. Már tudom, mit veszek fel (bár ezt nagyon jól tudtam már nagyjából két hete is...), a telefonom háttérképén is Adam énekel nekem valami szépet, és az összes Owl City dalt még nagyobb intenzitással hallgatom, mint eddig, már amennyiben ez lehetséges.

Egyelőre még továbbra sem tudom, jön-e velem valaki, de higgyétek el, ezzel nem fogom azt csinálni, mint a bulival. Ha kell gázspraymet szorosan a kezemben tartva teszem meg a metróállomástól a klubig tartó utat, és az egész heti zsebpénzem taxira költöm hazafelé. Semmi és senki (még saját magam sem) akadályozhat meg abban, hogy jövő hét szerdán ott álljak Adam Young előtt az első sorban.

Ennek örömére, jöjjön egy lista azokról a számokról, amiket a legjobban várok, és amiket a leghangosabban fogok ordítani. Kivéve egyet, mert majd meglátjátok, mit fogok azalatt csinálni.

7. Vanilla Twilight

Van ebben a dalban valami, ami mindig meg tud nyugtatni. Tudjátok, meghallom, behunyom a szemem, és páff, tökéletes belső béke, minden ilyesmi.

6. Deer in the Headlights

Ez az a dal, amit leghangosabban szoktam ordítani vezetés közben. Általában úgy, hogy újra meg újra visszatekerem, hogy ismét hallhassam. Talán a klip a hibás, de ez olyan igazi autózós dal marad már nekem. Arról meg aztán nem is beszéltem, milyen sokat hallgattam, mikor még azt hittem, van esélyem nála.

5. Saltwater Room / Honey and Bee

Ez a két dal azért szerepel egy sorszám alatt, mert számomra teljesen összekapcsolódnak. Mindkettő duett, ugyanazzal a lánnyal, mindkettő olyan aranyos és szerelmes, és ha nem lennék abszolút szerelmes mindkettőbe, hát azonnal letörölném őket a gépemről, és átugranám a cédén, ha rájuk kerül sor, annyira nagyon szeretnék én is ilyen boldog szerelmes lenni. 

4. Kamikaze

Bevallom, főleg azért, mert kíváncsi vagyok, hogy hangzanak a kiabálós részek élőben. Meg azért is, mert ezt is rengetegszer hallgatom vezetés közben, főleg olyankor, mikor az autópálya közepén állok a dugóban, és olyan jól esik kiereszteni az indulatokat.

3. Dreams Don't Turn to Dust

Ez lesz az a szám, amit én fogok a leghangosabban ordítani az egész közönségben. Egy hetem van rá, hogy addig megtanuljam lehetőleg hamis hangok nélkül megtenni ezt. Az én énekhangommal ez lehetetlen vállalkozás, de még ez sem érdekel. Ez a dal egyszerűen minden, ami én vagyok. Lehet nem fogom kibírni sírás nélkül, de azok örömkönnyek lesznek.

2. Lonely Lullaby

Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán előadja majd ezt a számot Adam. Amennyiben igen, azt hiszem, meg sem próbálok majd közben fényképezni videózni, sőt, nagyjából semmit nem fogok csinálni, csak vonyítani, részben azért, mert régen hallottam már olyan dalt, amennyire szívből jött volna egy előadónak, tele érzelemmel. Másrészt azért, mert ha Annmarie nevét a számban kicserélnénk Chad-re... angolul tudók most előnyben vannak, és megértik majd. 

Amúgy ez volt az első dal, talán egész életemben, aminek letöltéséért fizettem. Ennyivel tartozok Adamnek. 

1. Fireflies

Na, ki lepődött meg, amiért ez a dal szerepel az első helyen? Remélem senki. A bejegyzésben, amiben a koncertjegyekről van szó, már leírtam, miért is jelent nekem olyan sokat. Azon kívül, hogy ennek köszönhetően ismertem meg Adam munkásságát.

Persze, ezeken kívül az összes többit nagyon szívesen meghallgatnám, de ha a koncert abból állna, hogy Adam csak ezt a hét számot énekli el kétszer-háromszor nekem nekünk, én már akkor is több mint boldog lennék.

Vajon énekelne majd a leendő esküvőmön, és akkor már tényleg azokat a számokat, amiket nagyon-nagyon szeretek?

Ja, dehogy. Ki hallott már olyat, hogy valaki a saját lagziján még a zenét is szolgáltassa?

Bebe, Bebe. Ez béna poén volt.