Hétfő van, ami azt jelenti...

Új Bebe-tévé rész. Erősen gondolkodtam, kirakjam-e ezt, vagy rögtön ugorjak a következőre, és inkább hagyjam a feledés édes homályába merülni, mert még a szokásosnál is jobban hadarok benne, és az amúgy is embertelen fejem, szinte már-már a vállalhatatlan kategóriába sorolható. De gondoltam, egye-fene, nem csinálunk ebből hiúsági kérdést. A videót szokás szerint meg lehet kukkantani ITT vagy ITT.

Hogy ne csak ennyi legyen azért a bejegyzés, lássuk, mi történt ma. Mert ha most leírom, egész biztos nem fogom későbbre halogatni, és elfelejteni, akármennyire is lehetne a mai napot egy szokásos, unalmas hétfőnek nevezni.

A könyvtárak három napja már folyamatosan küldik az e-maileket, hogy hóhahó, van pár elintézetlen ügyünk egymással. Azaz, hamarosan lejár a könyveim kölcsönzési ideje, szeretnék őket visszakapni. Én meg, mivel nem válaszolhattam azt, hogy nem adom vissza őket, mert a Gone példány olyan állapotban volt, hogy sírhatnékom támadt, valahányszor ránéztem, és sokkal jobb kezekben lenne nálam, mint náluk, Dínóba pattantam, és meg sem álltam a Chevy Chase-ben található könyvtárig. Mivel nem a belvárosban található, gondoltam, biztos találok majd ingyenes parkolást, nem kell buszoznom, vagy metróznom, vagy bármi ilyesmi. Szerencsére bejött a tippem, szépen leparkoltam pár háztömbnyire a könyvtártól (bár, mikor az épülethet értem, láttam, hogy van saját, ingyenes parkolójuk is), bedobáltam a könyveim az óriási kék gyűjtőládába, aztán sarkon is fordultam.

Haha. Nyilván.

Bementem, és két könyvet, meg két képregénygyűjteményt rögtön magamévá is tettem. 

A Lies-t, természetesen már olvastam, és emlékeim szerint ez az a könyv, amit a legkevésbé szeretek a sorozatból, de semmiképp nem akartam kihagyni a Nagy-Michael Grant-Újraolvasó-Hadműveletből. Amúgy, ezek a könyvek, legalábbis egy részük, megjelent magyarul is, fogalmam sincs, mi a címük, az elsőnek talán Eltűntek. 

A másodikat pedig eddig még nem olvastam, de mivel John Greentől imádom a The Fault in Our Stars-t, és a Looking for Alaska-t is, valószínűleg ezzel sem fog csalódást okozni.

A képregényekhez semmiféle komment nem szükséges, azt hiszem.

Miközben a sorban álltam, szóba elegyedett velem az előttem álló, ránézésre kilencven éves néni, és elmondta, hogy ő tulajdonképpen csak azért ment be, hogy visszavigyen pár DVD-t, de annyira varázslatos a hely, hogy nem tudott ellenállni, és muszáj volt ismét pár dolgot kikölcsöznie. Jegyezte ezt meg olyan hangsúllyal, mintha legalábbis egy gyóntatópap lettem volna, ő pedig épp azt vallaná be nekem, hogy megölt pár embert, amiért nem az ő pitéjét szavazták meg a legjobbnak egy versenyen. Pedig mindössze két kosztümos film DVD-jét, és egy Agatha Christie regényt szorongatott kezeiben. 

A Lies-ban nyolc éves gyerekek füveznek, és minimum öten meghalnak benne. Természetesen, szintén gyerekek, mivel egy felnőtt sem szerepel a könyvben. Kettőnk közül nem vele vannak bajok, azt hiszem.

A könyvtárból kifelé menet aztán megláttam egy nagyon aranyos valamit:

Kiskert, a könyvtár előtt. Valószínűleg azért van ott, hogy felhívja az emberek figyelmét, milyen jó móka az olvasás mellett saját zöldségeket termeszteni. Vagy nem tudom. Mindenesetre, nagyon jópofa.