"Berta's on a roll today!'

A hetem egészen a mai napig egész nyugodtan telt. Legalábbis ha a Demoklész-kardjaként fejem felett lógó aprócska kérdést nem számítjuk, miszerint: mit vegyek anyukának a születésnapjára? Ma ünnepeltük, nekem egészen az utolsó utáni pillanatig, még csak ötletem sem volt, mivel lephetném meg. Mindenkinek elmondtam ezt, akivel az elmúlt hetekben találkoztam, szerintem még egy Safeway-es eladónénivel is megosztottam aggodalmam, tavaly ilyenkor, mármint szülinap meg karácsony környékén beszereztem az összes tökéletes ajándékot, mert még nem voltam ezerszázalékig biztos benne, hogy hosszabbítani fogok.

Szerencsére aztán, abban a bizonyos utolsó utáni pillanatban, megvilágosodtam. Van egy könyv, amivel már hónapok óta szemezgetek az egyik belvárosi papírboltban. Egy könyv, ami ordít, valahányszor meglátom, hogy vegyem meg, ajándékozzam oda valakinek, akárkinek, aki csak egy kicsit is értékelné.

Sajnos csak azután jöttem rá, hogy esetleg le kéne fényképeznem a példányt, amit anyukának vettem, miután gondosan becsomagoltam, de nincs olyan probléma, amit pár percnyi Google-keresés ne oldana meg.

Eleinte a könyvet az idei karácsonyi au paires összeröffenésre szerettem volna megvenni valakinek, de idén nem lesz karácsonyi au pair buli, én meg mélységes mély depresszióba is zuhantam emiatt, mert ha van valami, amit jónéhány au pair megfogadhatna, az pár feminista jótanács. Vagy poén. Vagy szexi képek Ryan Goslingról.

Szerencsére, azt tudtam, hogy anyuka biztos értékelné az olyan képeket mint

vagy

Persze, miután megvettem a könyvet, és a kocsiban ülve percekig nevettem a vicceken, elgondolkodtam azon, hogy vajon illik-e au paireknek ilyesmit venni a host anyukáknak. De mivel meghátrálni már tényleg nem tudtam, hála annak a bizonyos utolsó utáni pillanatnak, abban reménykedtem, hogy anyuka is olyan viccesnek találja majd, mint én, és esetleg nem tartozik a (szerintem nem létező) kisebbségbe, akik szerint Ryan Gosling nem szexis. 

Ugyan anyuka szülinapja holnap lesz, ma tartottuk az ünnepi vacsorát. A kisasszony éppen csak hazahoztam a buszmegállóból, ő rögtön, lélegzetvétel nélkül elkezdte mondani, milyen tortát kell csinálnunk és hogyan, és a többi. Szerencsére, sikerült megnyugtatnom, elküldtem leckét írni, én meg nekiálltam tortát sütni. Na nem a semmiből, hanem a világ legcsodálatosabb találmányából, a torta mixből, de az mindegy. Kis víz, olaj, három tojás, meg a por, be a sütőbe, és kész a torta. Kisasszony magára vállalta volna a díszítést, de végül annak is én csináltam felét, mert ő lusta volt hozzá. Valahogy a torta nem igazán szeretett volna együttműködni a krémmel, amit rá akartam kenni, de akadt a közelben pár eper, amivel el tudtuk rejteni a csúnya részeket. Közben Lisával gyorsan még vacsorát is csináltunk, asztalt terítettünk, és ebédet pakoltunk holnapra a gyerekeknek. (Mindketten kapnak ebédet a suliban, de most kitalálták, hogy ők azt tulajdonképpen nem szeretik...)

Óriási volt tehát a bolondokháza, szerencsére a kisasszony azért segített valamennyit, a kisöreget pedig le tudtuk kötni a tévével. 

Anyuka és apuka is hazaérkeztek, a gyerekek persze rögtön azt szerették volna, hogy anyuka kibontsa az ajándékait, de az ünnepelt, és vele együtt minden felnőtt sokkal szívesebben evett volna először. Azt hiszem, az ajándékok kibontásának későbbre halasztása egyike azoknak a dolgoknak, amikből az ember rájön, hogy bizony felnőtt. Megnyugtattam magam, hogy az én születésnapi partim októberben még az ajándékok kibontásával kezdődött.

A torta elfogyasztása előtt azonban már tényleg az ajándékok jöttek. Én csak abban reménykedtem, hogyha anyukának nem is tetszik a könyv, majd valami politikusos mosollyal az arcán udvariasan megköszöni. Nos, nem ez történt. Ahogy meglátta, rögtön elkacagta magát, és mikor a kisasszony kérdezte tőle, mi tetszik neki ennyire, rögtön magyarázni kezdte, hogy miért olyan fantasztikus az ajándék, ki az a Ryan Gosling, és melyik feminista szöveg mire utal. A kisasszonyt annyira nem hatotta meg a dolog, de apuka elismerően bólintott. Anyuka aztán kijelentette, sűrű elnézéseket kérve mindenkitől, hogy a könyvecske a legjobb születésnapi ajándék, amit valaha kapott, és természetesen díszhelyet kap majd az irodája egyik polcán, hogy mindig kéznél legyen.

Lisától egy nyakmasszírózós párnát kapott, amit a világ legjobb találmányának nevezett, szóval mi ketten az asztal alatt elégedetten összepacsiztunk. Az ajándékszerző akció sikeresnek bizonyult.

Utána még a tortám is meg lett dicsérve, pedig azt elrontani aztán tényleg nem lehet, és akkor hagyta el anyuka száját a címadó mondat is. Nem is tudom, hogy lehetne magyarra lefordítani, talán valami olyasmiként, hogy nagyon elememben voltam. Vagy valami ehhez hasonló. Mindenesetre, nagyon jól esett, az biztos. 

Az meg főleg, hogy ennyire eltaláltam az ajándékot. 

Hiába, Ryan Goslinggal nagyon nem tévedhet az ember. (Amúgy is jön a karácsony, vehetitek ezt a bejegyzést akár egy ajándék-tippnek is. Szívesen.)