Third time's a charm?

Amit esetleg fordíthatnánk úgy is, hogy három a magyar igazság? Tegnap este ugyanis jelentkezett egy újabb család, oh yeah! Megfigyeltem, mindig olyankor jön a szívdobogtató e-mail, mikor nem beszélek anyuval, vagy beszélek ugyan, de elfelejti magkérdezni, hogy "jelentkezett-e valaki"? Szóval anyu, csak óvatosan a kérdezősködéssel.

Annyit még elmondanék az előzőekkel kapcsolatban, hogy abszolút nem jelentkeztek. Se Skype, se e-mail, se semmi, pár nap után meg aztán eltűntek az érdeklődő családok közül is. Fogalmam sincs, mi történhetett. Ha nem lettem volna szimpatikus nekik, akkor miért mondták, hogy másnap beszélünk? Mármint, akkor nem úgy kellett volna elköszönniük, hogy igen, jó volt veled beszélni, majd jelentkezünk valamikor.

Na mindegy is, ez már a múlt, felesleges rágódni rajta, így legalább nem nekem kell filóznom azon, hogy bevállaljam-e a tiniket, meg a kisvárost. Mindennek van jó oldala.

Térjünk is át erre a mostani családra. Persze, az APIA oldala pont most nem akar működni, és nem tudom megnézni az adatlapjukat, tegnap este meg nem nézegettem olyan sokat, hogy megjegyezzek mindent, de azért megpróbálom összekaparni részleteket. Washingtontól nem messze laknak.

(Vicces egyébként, Biankánál is épp most érdeklődött egy család innen, amíg el nem olvastam a bejegyzésést, azt hittem, ugyanaz a család nézett ki minket magának, de szerencsére nem.)

Két kisgyerek van. A gyerekek, ha jól emlékszem, 4 és 7 évesek, egy kisfiú, meg egy kislány, a képek alapján nagyon aranyosak. (Pluszpont, hogy a képeknél mellékeltek fotókat az au pair szobájáról is, ami szép nagynak tűnik, és van íróasztal is. Tudom, ennek nem kéne luxuscikknek lennie, de miután tíz hónapot azzal töltöttem, hogy csak az ágyamból tudtam laptopozni... elég volt a jóból, köszönöm.) Van egy 22 éves nanny-jük, vele felváltva végeznénk a munkát. Ez szintén nem annyira rossz, mivel már lesz egy ember, akit ismerek, meg aki talán jófej is. Ha lesz rá lehetőség, majd írok neki.

Érdekes, hogy eddig egy család sem akart hosszabban e-mailezni kicsit a beszélgetés előtt, ez az anyuka is rögtön írt, hogy mikor érnék rá ma Skype-olni. Mivel nem tudom, hogy lesz a mai nap, ugyanis angol gyerekeimnek apás napja lenne, de mindketten inkább velem szeretnének mókázni, hogy egyem a szívüket, azt írtam anyukának, hogy estefelé lenne a legjobb, ha hívnának. Válaszolt is, hogy oké, akkor ő idejük szerint délután 4-kor, a mi időnk szerint este 9-kor dumálunk majd Skype-on. Addig van időm arra, hogy emberi fejet varázsoljak magamnak, meg összeszedjem a gondolataimat is, meg ilyesmik.

Én tökéletesen pozitív vagyok, nem parázok, ahogy lesz, úgy lesz, bár ez a család egyelőre nagyon tetszik. Majd meglátjuk.