A világ leglustább blogtulajdonosa nem más miiiiint...

Bebe. Ez az eredmény gondolom senkit nem ért meglepetesként. Lógok nektek egy komplett beszámolóval az orientáció nagyobbik feléről. A New York-ba való kiruccanás részleteivel. (New York gyönyörű, olyan meleg volt, mintha valami trópusi tengerparton sétálgattam volna és ráadásul ingyen volt, mert a drága host családom kifizette nekem az utat. Az egyetlen esemény, ami beárnyékolta a gyönyörű estét, az az volt, hogy az NBC boltja bezárult azelőtt, hogy Lizzel beszabadulhattunk volna, így nem tudtunk venni magunknak Chuckos, Doctor Who-s, satöbbis ketyeréket, csupán kívülről tapadtunk rá az üvegekre, miközben az eladók bentről röhögtek ki minket.)Plusz azzal is, hogy igen, megérkeztem sikeresen, és nincs egy szabad percem sem, illetve amikor van, akkor se erőm, se kedvem, se kreativitásom nincs blogolni. Ezt persze nem negatív dologként mondom, egyelőre még imádok a gyerekeimmel lenni, meg a családdal is, akik folyamatosan visznek magukkal mindenfelé. Mivel semmi konkrétat nem írhatok, bár nem tudom ennyiből, hogy jöhetne rá bárki is, kiknél vagyok, meg kell elégednetek ilyen ködös megfogalmazással. Annyit elmondok, hogy a tegnapi program végül shoppingolás lett. Csak egy egészen rövidke, mert nyilván a kisfiúval nem lehet fél napokat eltölteni egy bevásárlóközpontban, de azért mókás nagyon. Mivel kilenc perc múlva ismét indulunk, most sem tudok semmi hosszabbat hozni, de igyekezni fogok ígérem. Komolyan. Amint meglesz a pontosabb napirend, meg mit hogyan és mikor miért, kivel hol, nem lesz ennyire nagy a bolondokháza. Vagy igen. De én állok elébe.