Fényképek esőben, szombat délelőtt

Tegnap kaptam egy ilyen kommentet diritől, hogy: az unatkozó magyar lányoknak minden nagyon érdekes, aminek egy kicsit is köze van az USA-hoz.

Igen, tudom, ismerem az érzést. Még a nem annyira unatkozó magyar lányok is, akik épp Amerikában vannak is képesek több másodpercig bámulni akár egy szimpla parkolóórát is, csak azért, mert amerikai. Nem mintha konkrétan konkrétan beszélnék. Mert nem. Egyáltalán nem. Abszolút és totálisan nem. 

Mivel most azonban majdnem teljesen két órám, ami csak arra vár, hogy elverjem őket, kaptok egy kisebb fotóalbumot. Hogy mikből? Tök nem érdekes amerikai dolgokról. Meg pár képről, amit meg akartam osztani, de ez aztán valahogy elmaradt.

Történt az, hogy ma el kellett zarándokolnom egy bankba, mert végre megérkezett a csilli-villi bankkártyám, amit ugye aktiválni kell. Mivel telefonon nem sikerült ez a művelet, szépen személyesen belibbentem, meg ha már ott voltam, rátettem a tegnap este kapott pénzem is a számlára, mert úgy talán kevésbé verem el. Bár, ha azt nézzük, múlt hétről mennyi maradt... izé. Igazából ahhoz képest, hogy merre jártam, mennyi mindent vettem meg ilyesmi, tök sok, szóval büszke vagyok magamra.

Eltértem a tárgytól.

Bank.

Út.

Fénykép.

Szóval, hogy ne unatkozzak a kemény tíz perces séta alatt, magammal vittem a fényképezőgépem, és miközben sétáltam elkattintottam pár képet. Épp ezért nem szabad semmiféle tökéletes művészi beállítású, ilyen meg olyan profi képekre számítani. Csak sétáltam, még cak meg sem álltam, csak a fényképezőgépem kattogott bőszen. De az ilyen képeknek is megvan a maguk hangulata, szerintem.

Most pedig pár kép, amikhez kis magyarázat is kerül.

Ez valami hiperszuper kormányzati létesítmény. Volt. Most üresen áll. Ettől függetlenül folyamatosan állnak ott őrök, szép nagy fegyverekkel az oldalukon, szóval ki tudja, mit rejtegetnek még ott. Ha egy biztonsági kamera elkapta, hogy lefényképeztem, talán még ma éjszaka eljönnek és megölnek, hogy elhallgattassanak. 

Ez az a bevásárlóközpont, jobban mondva boltegyüttes, ahol a drogéria meg a bank is található. Meg egy Starbucks. És élelmiszerbolt. Meg még pár dolog, ami számomra egyelőre annyira nem érdekes.

Kistökök, nagy tökök, meg lufik. Azaz készülődés Halloweenre. Én egyelőre ott tartok, hogy eeeegen, kéne jelmezt venni. Eeeegen, el kéne kezdeni kérdezősködni, lesz-e valami bulájféle. De ehh. Olyan messze van még.

Tudjátok, a yard sale az a csudi dolog, mikor az emberek kipakolnak egy nagy halom cuccot a kertükbe, vagy a garázsuk elé, meg ilyenek, és meg lehet őket venni. Amolyan bolhapiac. Csak szerintem sokkal mókásabb. Sajna a kis táblán kívül semmi más nem utalt rá, hogy ez valahol a közelben lenne, vagy egyáltalán tényleg lenne szakadó esőben. Ha láttam volna valami jelét, talán még be is nézek.

Végezetül pedig két kép, amik eddig elmaradtak.

Ez volt az első Spy Museum-os reggelim. Szerintem még így piciben is szépen látszódik a porcukor a kolbászkámon. Meglepő, de egész jó kombó.

Ez meg egy műalkotás. Nem más látható rajta, mint az élet értelme, és az univerzum legnagyobb titka. És még véletlenül sem az, hogy két szerencsétlen leányzó próbált valamit rajzolni, amit egy négy éves kisfiú nem pusztít el azonnal kegyetlen módon kék, illetve zöld filctollal. 

Ennyi lett volna a móka mára. Délután dolgozok. Az eső meg esik, és odakint hideg van. Ami azt jelenti, hogy az eredeti tervem, az állatkert ugrani látszik, de még a B-terv, a játszótér is. Hjajj. Azért remélem, így a kicsivel több mint egy óra alatt szépen kisüt majd a napocska, és mehetünk akármerre.