"Girlfriends are temporary"

A címben szereplő kijelentés tegnap este hangzott el, nem más, mint a pótapukám szájából. Mielőtt elindultak volna vacsorázni, valami zsidó összeröffenésre, amire én azt mondtam, köszönöm, de passzolom, akármilyen kedves is, hogy meghívtak, kérdezte, mi jót fogok csinálni a hétvégén.

Mire mondtam neki, hogy szombaton valószínűleg a kém múzeumba megyek. Erre egy nagyot nézett, és szinte láttam, ahogy elkezd gondolkozni azon, mégis mi a bajom, amiért ennyit járok oda. Gyorsan mondtam is neki, hogy igazából csak azért megyek, mert egy fiú, akivel mondhatjuk jóban vagyok, vasárnaptól felmond és szeretnék még vele találkozni.

- Ó, szóval fiú van a dologban. Így már értem, miért is jársz oda olyan sokat!

Előadtam hát neki az egész Chad-es történetet, persze nem ilyen szép hosszan, mint ti kapjátok, hanem pár mondatba belesürítve, mert mégiscsak egy pasasról, ráadásul a pótapámról beszélünk. Szerintem még igazi aput sem érdekelné a dolog.

Mikor ahhoz a részhez értem, hogy igen, ez mind nagyon szép és jó, de a kiszemelt egyénnek barátnője van, vállat vont, és közölte velem, hogy a barátnők nem tartanak örökké. És az, hogy a jóvoltából ingyen mehettem be, már a második alkalommal, mikor ott jártam... döntsem el én, mennyire lehet jó az a kapcsolat. Utána vígan dúdolgatva magamra is hagyott.

Ma reggel aztán szépen időben keltem, hogy szépen időben megmoshassam a hajam, kivasalhassam, meg minden ilyesmi, és időben betoppanjak a múzeumba, mint valami gyönyörűséges hercegkisasszony. A hajam végül nem sikerült még csak kivasalni sem, sőt, félig még vizes is volt, mikor elviharzottam itthonról, de ehhez képest szerintem egész jól néztem ki, bár úgy voltam vele, igazából már semmi értelme annak, hogy jól nézzek ki, akár egy szemeteszacskóban, koszos hajjal, smink nélkül is felbukkanhatnék, esélyem akkor sem lenne.

A múzeumnál a szokásos hétvégi tömeg fogadott, plusz az ismerős arcok hiánya. Nemhogy Chadet, de még Kelvint sem láttam, amitől egészen kétségbe estem, nehogymár azért jöjjek ide, hogy aztán ne találkozzak senkivel. Morogva átmentem az étterembe, a pénztáros bácsi még így, a göndör hajammal is megismert, kérdeztem tőle, mit ajánl nekem, mert nem tudok választani. Mondta, hogy nagyon finom csirkés szendvicsük van, jár hozzá sült krumpli is. A csirkés szendvics tényleg isteni volt, miközben még vártam rá, gyorsan dobtam egy sms-t Kelvinnek, hogy dolgozik-e. Visszaírt, hogy dolgozik, ja, bár még nem, majd körülbelül egy óra múlva érkezik.

Erre írtam neki, hogy remek, akkor nagyon lassan kell ennem a szendvicsem, vagy találnom valaki mást, akivel beszélgethetk.

Mire visszaírt, hogy rendben, akkor fél óra múlva érkezik.

Bevallom, néhány pillanatra elgondolkoztam azon, hogy nem csoda, amiért sosem jön össze senkivel semmi, hiszen egy kegyetlen dög vagyok, amiért a jelek szerint így húzom szegény srác agyát, de szerencsére elég sokat beszélgettünk ma, megtudtam pár dolgot, és nem, egyáltalán nem vagyok dög, szóval, kedves Sors, karma, vagy akármi, igazán tehetnél értem valami jót.

Szép lassan megettem az ebédem, majd mivel Kelvin még sehol sem volt, beosontam az ajándékboltba. Nem terveztem nagyobb bevásárlást, de azért megvettem magamnak azt a karkötőt, amivel elég régóta szemezek, és nem is került sok pénzbe. Éppen mikor kiléptem a bolt ajtaján, gyorsan körbenéztem, hátha Chad időközben felbukkant (nem bukkant fel), már jött is az üzenet Kelvintől, hogy megérkezett, az étteremben van. Odafutottam hozzá, gyors ölelés, aztán megdicsérte a hajam. Én mindig úgy vagyok vele, hogy kivasalt hajjal sokkal jobban nézek ki, mint göndör hajjal, így mikor mások elkezdik dicsérgetni bozontos fürtjeim, elgondolkozok, hogy akkor talán egyenes hajjal nem is vagyok olyan szép, mint én azt hiszem?

Mivel Kelvin csak négy órától kezdett dolgozni, és még egy óra felé sem járt az idő, kitaláltuk, hogy körbemegyünk a múzeumban, mert nincs jobb dolgunk, meg amúgy is ingyen van. Neki azért, mert ott dolgozik, nekem meg azért mert én vagyok a Kém Múzeum háziállata, vagy valami ilyesmi.

Egy olyan valakivel végigsétálni az egész cuccon, aki ugyanannyira élvezi a kiállítást, mint én, ráadásul ismeri, mint a tenyerét, sokkal de sokkal jobb volt, mint egyedül menni, vagy egy feltűnően unatkozó lánycsapattal. Kelvin megmutatta, hogy lehet a legkényelmesebben aludni a szellőzőrendszerben mászkálós résznél, hogyan kell megfejteni azt a kódot, amit eddig nekem nem sikerült, meg végignézette velem azt a filmet, amit én eddig még egyszer sem tettem, de örök hiba volt, mert nagyon érdekes, arról szól, milyen módszerekkel lehet kinyitni egy kulcsra zárt ajtót, illetve, milyen sokféle lehallgatókészülék létezik a világon.

Kiderült, hogy az egyik kedvencem, azaz a cyberterrorizmusos terem, neki is a kedvencei közé tartozik, szóval ott vagy háromszor végigálltuk a filmet, és figyeltük, hogyan reagálnak az emberek a teljesen igazinak tűnő üzemzavarra. Most sajna nem rohant ki senki, de nagyon sokan tekingettek, meg kérdezték a barátaikat, hogy ennek most így kell történnie, vagy valami szemcse került a gépezetbe, és éppen élesben támadják meg a múzeum számítógépes rendszerét.

Egészen eddig a pontig szóba sem hoztam Chadet, ami nagy szó, mikor már az ajándékbolt felé mentünk, mintegy mellékesen, vállvonogatva megkérdeztem, hogy amúgy dolgozik-e, mert nem láttam. Kelvin azt válaszolta, fogalma sincs, ő sem találkozott eddig vele.

Kicsit ismét szétnéztünk a boltban, megmutogattam neki mennyi mindent összevásároltam már onnan. aztán Kelvin kitalálta, menjünk el egyet Operation Spy-ozni, kér két jegyet a következő turnusra. Na, természetesen Chad addigra már ott ült a pénztár mögött, mosolygott meg integetett, mikor meglátott, igaz beszélni nem tudtunk, akkora sor volt. Utána jött az újabb rossz hír: az Operation Spy-ok telve vannak, majdhogynem az egész délutánra. Miközben a pultnál ácsorogtunk, megjelent a nagyfőnök is, lepacsizott velem, mert mondhatni szinte már én is a csapathoz tartozok. Aztán a srác, aki nagy kegyetlenül közölte velünk, hogy az OS-t felejtsük el, megkérdezte, én most tulajdonképpen egy randin vagyok-e Kelvinnel. Mire Kelvin hozzám fordult, hogy nem tudja, szerintem randizunk?

- Nem, persze, hogy nem - nevettem el magam. Chad nem figyelt. Remélem.

Utána ismét az étterem felé vettük az irányt, mert Kelvin még nem ebédelt, én meg valamilyen szinten reménykedtem benne, hogy előbb-utóbb Chad azért felszabadul, és tudok vele beszélgetni, ha már az Operation Spy-t bebuktam, és addig sem unatkozok, inkább csevegek kicsit Kelvinnel.

Még jó, hogy így döntöttem, ugyanis megtudtam egy nagyon érdekes, nagyon örömteli és nagyon istenkirály fasza dolgot. 

De mielőtt elmondanám mi is volt az, meg kell említenem egy nagyon vicces párbeszédet. Lehet leírva, meg főleg magyarul nem fog átjönni, miért is volt tulajdonképpen annyira vicces, de higgyétek el, itt ülök a szobámban és röhögök magamban, ha csak eszembe jut.

Nyilván az én jóvoltamból szóba került Chad meg a felmondása, mire Kelvin elmondta, hogy igen, Chad valószínűleg a leglelkesebb meg legjobb munkaerő, főleg az Operation Spy-on (amit nagyon jól tudok én is), de sajnos senki sem értékeli eléggé a munkáját. Ez angolul valahogy úgy hangzott, hogy átnéznek a feje felett.

Én igazából éppen a szívószálam végét szopogattam, és szürcsöltem a kólám, közben az utcán éppen elhaladó Segway-turistacsoportot figyeltem, és megjegyeztem:

- Hát, talán azért, mert eléggé alacsony.

Pár pillanatig se Kelvinnek, de még magamnak se esett le a poén, majd mikor mégis olyan idióta röhögésben törtünk ki mindketten, hogy körülbelül a fél étterem közönsége bámulni kezdett minket, hátha valami bajunk van.

Megeskettem Kelvint, hogy ezt nem adja tovább Chadnek. 

Fogalmam sincs hogyan jutottunk el oda, hogy elmondtam neki, bele vagyok zúgva Chadbe, de úgy nagyon.

Mármint nem abból a szerelmes fajtából, hanem amit az angol csak úgy simán crush-nak nevez. Mire Kelvin, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lett volna, közölte velem, hogy tudja.

Ó, szóval ez ennyire feltűnő. Égéééés.

Ezek után elmondta nekem, és figyelem a történetet alapjaiban megrengető kijelentés következik: Emily egy őrült lotyó, régebben a Kém Múzeumban dolgozott, a kapcsolatuk Chaddel közel sem annyira tökéletes, rengetegszer szakítottak már, és Kelvin nem érti, Chad miért van még mindig vele.

Na, ez überfaszakirályság, vagy ÜBERFASZAKIRÁLYSÁG?

Tudom, nyilván nem Kelvin fogja eldönteni, kiért dobog hevesebben Chad szíve, hanem maga Chad, de ki tudja, talán a pár találkozásunk alkalmával észrevette, hogy léteznek normális, aranyos, kedves és szép kislányok is a világon. Igen, előzetes fogadalmammal ellentétben mégis lecsekkoltam Emily-t Facebookon, és higgyétek el... nem azért mondom azt, hogy ronda, mert azzal a sráccal járt, aki a lelki társam. Tényleg ronda. És még csak nem is jófej.

Ezek után körülbelül úgy vigyorogtam, mintha maga a Grincs szállt volna meg. Gonoszan és szélesen. 

Az is kiderült, hogy az első látogatásom alkalmával Kelvin felhívta rám Chad figyelmét. Merthogy jófejnek tűntem, meg mosolygósnak, meg totál izgatottnak, és ez jó dolog. Meg az is kiderült, hogy múltkor a liftes mókánál jópárszor figyelt minket a háttérből, és úgy látta, nagyon jól elvoltunk, épp azért csak egyszer zavart meg minket.

Beszélgettünk még pár dologról, például jövő hét péntekre Kelvin meghívott egy lájtos kis ivászatra, meg beszélgettünk vidámparkokról, meg arról, milyen mókásak a múzeum Spy at Night estjei, amikor ugyanis az Operation Spy végén igazi piát kapnak a játékosok a bárban, illetve vannak, akik már előtte tütükéznek kicsit, és részegen vágnak neki a játéknak. Ez a legviccesebb. Plusz, mivel gyerekek nem vehetnek részt a rendezvényen, a vezetők szabadon káromkodhatnak, meg mondhatnak, amit akarnak, szóval ötezerszer jobb mint a sima Operation Spy. Majdnem sikerült rávennie, hogy vegyek részt rajta ma este, de visszatartott az, hogy egyedül mennék, és ez azért mégiscsak egy rendezvény, jó lenne valakivel társalogni is.

Sajnos szép lassan elérkezett az idő, mikor Kelvinnek készülődnie kellett dolgozni, én meg mondtam, hogy oké, megyek, úgyis van egy kis vásárolnivalóm, bár azért még elköszönök Chadtől.

- Nagyon helyes, mindjárt megnézem a beosztáson, merre van most - válaszolta Kelvin.

Sajnos Chadnek éppen szünete volt, ami azt jelentette, húsz percet kellett volna várnom rá, de csak azért, hogy aztán elköszönhessek tőle, azt mondtam Kelvinnek inkább adja át neki, hogy üdvözlöm, és csókolom, és csak megsúgom, sokkal jobban nézek ki bikiniben, mint Emily. Na jó, ezeket nem, csak, hogy üdvözlöm.

Már csak abban reménykedek, hogy Kelvin esetleg megosztja mennyire tökéletes kislányka vagyok, bármiféle őrültség nélkül. Legalábbis olyan őrültségek nélkül, amik veszélyesek lennének. Például nem költenék el 500 dollárt a barátom bankkártyájáról, ha a kezembe adná szülinapom alkalmából egy boltban. Mondjuk ez nem Emily volt, hanem Kelvin ex-barátnője, de akkor is.

Múzeumozás után, továbbra is boldog vigyorral az arcomon célba vettem a Forever 21-t, ahol elköltöttem egy nagy halom pénzt. Vettem egy pizsamát magamnak, mert magamhoz képest borzalmasan kevés pizsamám van, és egyszerűen képtelen vagyok tíznél kevesebb pizsama nélkül létezni. (Még hiányzik hat.) Vettem egy eszméletlenül édes ruhát, hozzá egy harisnyát, egy mindenféle színű csíkos pulcsit, meg egy nagy csillogós szemhéjpúder-szettet, amit Halloween után valószínűleg egyszer sem fogok használni, de olcsó volt. Meg aztán ki tudja, milyen buliba leszek hivatalos Halloweenre, szóval ha jól alakulnak a dolgaim, már mindenképp megérte a dolog.

A jelmezem amúgy végre megrendeltem már pár napja, a Kalapos leszek, tudjátok az Alice Csodaországban-ból. Sajna egyik oldalon sincs olyan kép róla, amit le lehetne menteni és beszúrni ide, de aki nagyon kíváncsi, tessék, meg lehet kukkantani milyen.

Most veszem csak észre, a nagy szívösszetörős bejegyzés elmaradt. Ó, igazán sajnálom. Talán majd holnap.

Chad utolsó munkanapja lesz, meg egyben a Nagy Kincskeresés Washingtonban. Amivel elvileg fél háromra végzünk, de ki tudja. És, amennyiben időben végzünk is, én akkor is az idióta Au Pair In America pólóm fogom viselni, mert plusz pontot jelent a csapatnak, és az én csapatomnak nyernie kell. Pedig olyan édes az új ruha, amit vettem.

Ajhh, döntések, döntések. Utálom őket.