"... invited you to the event..."

Úgy tűnik a blognak már örökre a Kapitólium marad a jelképe. Ennek nyilván az az oka, hogy szeretem a Kapitóliumot, épp ezért egyszer már illene belülről is megnéznem. Ami késik, nem múlik.

Az Alice csodaországban-t meg remélem senkinek nem kell magyarázni. Amennyiben mégis: a Kalaposnak öltözök Halloweenkor, nem a Johnny Depp-félének, plusz nemrég vettem meg egy nagyon szép, és csak kicsit drága, gyűjtői kiadását a könyveknek (meg még egy csomó más dolognak, amiket Lewis Carroll írt, és biztos nagyon érdekesek...). Ez egyébként az első dolog a Fogalmam Sincs Hogy Viszem Majd Haza Mert Kvanehéz, Talán Haza Sem Kéne Mennem, Az a Legegyszerűbb-listámon.

Nem erről szerettem volna írni. Ez csak amolyan hosszúra nyúlt mellékes megjegyzés volt, hogy magyarázzam a gyors dizájnváltást.

A mai bejegyzés témája, amit páran már annyira hiányoltatok, és vártatok, tűkön ülve, mikor kerül elő megint... na... ki találja ki elsőnek?

Bebe tragikus története a fiúval, aki a Kém Múzeumban dolgozott - 8. rész (Még csak? Azt hittem legalább már tizenötnél járok.)

Az utolsó levelek után, mikor ugyanis megegyeztünk, hogy oké, majd még beszélünk, lelkiekben próbáltam felkészíteni magam, hogy talán soha, de soha többet nem hallok felőle, az meg, hogy akár élőben is lássam, minimum olyan beteljesületlen álom marad, minthogy bestseller író legyek. Persze, ez a felkészítés nem ment/megy olyan könnyen, és mikor már azt hinném, háh, nem is érdekel, mert miért érdekelne, meglátok valami olyasmit Facebookon, hogy Chad munkahelye mostantól ez meg ez, vagy eszembe jut milyen aranyosan tud nevetni, és páff, máris megtörténik a baj, jön a szorító érzés a mellkasomban, meg minden, ami ilyenkor kell. Tudjátok, hogy van ez.

Miután tegnap jópár képet töltöttem fel a Pofakönyvre a Smithsonian-mókáról, érkezett egy nagy halom értesítésem. Ez meg az like-olta (főleg anyu), ez meg az hozzászólt (főleg anyu), de a sok minden mellett a képeimhez vonatkozóan, akadt egy meghívóm is. Nem szokásom túlságosan nagy figyelmet fordítani a meghívókra, mert általában olyan emberek küldik, akik azt hiszik, ezzel majd nyerhetnek egy karton málnaszörpöt, vagy mit tudom én, mikor mennek mostanság. Rögtön felpattantak szemeim (reggel negyed nyolc volt, ugyanis) mikor láttam, hogy az a bizonyos meghívó Chadtől származik. A tárgyat meg sem néztem, de gondoltam oké, valami hibája neki is lehet, például erősen hisz a Facebook-nyereményjátékok igazságosságában, ez még nem olyan nagy gond. Rákattintottam a linkre.

Majd megpillantottam, hogy egy házibuliba lettem meginvitálva. Halloween-este. Chad jóvoltából.

Az első reakcióim között szerepelt a heves szívdobodás, elfojtott boldog sikoly, meg visszafogott ugrándozás az ágyamon, hirtelen ismét megint szép lett minden. Újra énekeltem az autóban a kisöreg iskolájától visszafelé jövet, amire már nem volt példa elég régóta.

Persze, idővel leülepedett minden, a reggeli köddel együtt az én saját rózsaszín ködöm is felszállt, és a jó dolgok mellett hirtelen megjelent a milliónyi érv amellett, miért is lenne jó ötlet kihagyni Chad buliját, és inkább választani a tévézést az édességhalommal, amit majd a Trick or Treat során gyűjtök be. Vagy megyek másik buliba.

Ezeket, a pro és kontra érveket egyaránt mind meg fogom osztani veletek, hátha együtt ki tudunk találni valami okosat.

A legnagyobb félelmem, azt hiszem, egy filmjeleneten keresztül tudnám igazán bemutatni. Az angolul, vagy éppen spanyolul, nem tudók kedvéért, a bal oldali a valóság, a jobb oldali pedig a képzelet.

Ha már negatívval kezdtük, folytassuk is a negatív dolgokkal.

Pár ok, amiért a világ legeslegrosszabb ötlete elmenni a Chad által szervezett Halloween-buliba:

- Emily. Azért vannak dolgok, amiket a lelkem nem tud elviselni. Részegen, a részegség tipusától függően, vagy többet bír, vagy kevesebbet. A lényeg, nem szeretném a Halloween estét egy üveg tequilával egy sarokban ülve tölteni, mert látnom kell, mennyire boldogok ők ketten.

- Bebe + alkohol + Chad = nem jó ötlet. Mert ki tudja, valami beszélgetés folytán talán kibukanna belőlem valami, amit normálisan, józanul nem mondanék, de részegen úgy érzem, nem lehet semmi következménye a dolgoknak, mert enyém a világ, meg minden. Például: te vagy a lelki társam, és bele fogok betegedni, ha nem láthatlak bizonyos időközönként.

- Mióta itt vagyok, valahogy bátrabb vagyok az emberekkel, de tegyük fel, hogy az Álompáros már rögtön a buli első öt percében elszívja az összes önbizalmam, így nem merek beszélgetni senkivel, és ismét csak ott tartunk, hogy én leszek az, aki egy sarokban ül egy üveg tequilával.

- Másnap lehet dolgozok. Nem biztos, hogy neki kéne vágnom egy teljesen ismeretlen környéknek, egy buliba, úgy, hogy másnap fél nyolckor már reggelit kell tennem a gyerekek elé.

- Lehet két szót nem tudnék beszélni Chaddel, mert igazából egyáltalán nem érdeklem, csak meghívott, hogy nagyobb legyen a tömeg.

Most, hogy ezzel megvagyunk, jöjjön a:

Pár ok, amiért a világ legeslegjobb ötlete elmenni a Chad által szervezett Halloween-buliba:

- Ha most nem megyek el, talán soha többet nem hív sehová, mert minek, ha úgyis csak lemondom.

- Talán alkohol hatására nem hülyére csak helyesen kacérra iszom magam, és ismét csak rájön, mennyivel inkább hozzá illek, mint Emily.

- Ott lesznek Chad egyetemi haverjai, akik között biztos akad pár cuki példány, és az este végére talán még arról is megfeledkeznék, hogy Chad egyáltalán a világon van.

- Beszervezhetek valakit, hogy jöjjön velem, így egyrészt lesz valaki, akivel vészhelyzet esetén beszélgetni tudok, másrészt nem egyedül kell nekivágnom az éjszakai útnak (bár nyilván egyedül a taxis megoldást választanám visszafelé). A legjobb partner erre Rike lenne, ő úgyis a közelben lakik.

- Talán tényleg szeretné, hogy ott legyek, mert meg akarja mutatni, milyen egy igazi amerikai Halloween-buli, és kicsit, egy egészen icuri-picurkát, szomorú lenne, ha nem mennék el.

- És ott van még az abszolút álom-elképzelés, amit nem írok le, mert egyrészt a nullánál is kisebb az esélye annak, hogy megtörténik, másrészt abszolút bugyuta.

No, ez lenne a nagy harci helyzet. A meghívásra eddig egy diplomatikus talán-t nyomtam válaszul. Ti olyan okosak vagytok, döntsetek helyettem.