Helyzetjelentés a betegágyból

Na jó, a helyzet ennyire nem rossz, mindössze az orrom folyik, meg köhögök, de jól esik bekuckolódni, miközben odakint esik az eső, a takarítónénik dolgoznak a ház többi részén, a csapattársaim meg dolgoznak a kincskeresős feladatok teljesítésén. Én tegnap az esővel, hideggel és barátságtalan turistákkal megmérkőzve teljesítettem az egyiket, ma kis pihi van. Illetve, ha délutánra szebb lesz az idő, és a gyerekek hazaérnek talán sikerül majd az egyiket megcsinálni, meg egy másikat meg tudnék oldani házon belül is, de azon még gondolkoznom kell.

A kincskeresés menetéről, eddig ennyit. (Jane, a 119-esben való segítséget nagyon szépen megköszönném.)

A betegségről. Tudjátok, hogy van az, mikor valaki a családban hazahoz egy betegséget, és az a betegség szép lassan az egész családon áthalad. Na, hát itt a kisöreg szépen benyalt valamit a suliban, ez aztán átszállt anyukára meg rám, így az elmúlt napokban mindketten influenza elleni forró vizes-poros gyógyszerrel működtünk. Ő már jobban érzi magát, én egyre rosszabbul. Szerencsére, a csodaszer még nem fogyott el, és ma ugyan mindkét gyerek előbb végez a suliban, de Lisa kitalál nekik valami programot. Anyuka is azt mondta, egész napos pihenésre van szükségem, ugyanis inntentől kezdve jön a... dobpergést kérek...

Hálaadás. 

YEAH!

Pulyka, krumpli, mindenféle mártások, pite, még több pulyka, még több pite.

Mindezt három napon keresztül.

A menetrend ugyanis a következő. Csütörtökön irány Virginia, az anyuka nagynénije, talán. Máskor nem szoktak hozzá menni, de ő az, aki igazi hagyományos menüt állít össze, és hogy lássam milyen is az, oda utazunk. 

Pénteken irány apuka anyukája Baltimore-ban. Vele nem találkoztam még egyszer sem, lassan lehet már el sem hiszi, hogy tényleg létezem, pedig elvileg nagyon szeretne már látni, mert hogy Magyarországról jöttem, ő meg anno még Romániából, szóval biztos egy csomó közös témánk lesz. Vagy nem. Szóval ez lesz a Sabbath-Hálaadás része az ünnepeknek. Az egyik családi vacsin már belekóstolhattam (szóvicc, höhö) milyen is egy zsidó ima a kajálás előtt, és hihetetlenül mókásnak találtam. Mi más lehetne, amihez tartozik éneklés, vörösbor meg challah (kenyér... de inkább kalács). Mivel a nagyi még sokkal vallásosabb, még mókásabb lesz. 

Szombaton aztán az anyuka féle rokonság özönlik hozzánk Hálaadásra. Van egy olyan sejtésem, hogy mi csak a helyet szolgáltatjuk az ünnepléshez, a kaját úgy hozza valaki más, mert amennyiben mégsem, azt hiszem mexikóit vagy kínait fogunk enni Hálaadás címén, esetleg valami fagyasztott kaját. A rendelés, és a mikróba bedobás remekül megy mindenkinek, a főzés már nem annyira.

Három egész Hálaadás vacsorám lesz, hihetetlenül várom már! Persze jön majd bővebb nyilatkozat is mindenről, képekkel, meg minden ilyesmivel, ez csak ilyen előzetes-féle volt.

Ó, és akkor még ott a péntek. Nem, elnézést. A Péntek. Fekete Péntek. Sajna, dolgozni fogok napközben, mert figyelnem kell a gyerekekre, miközben a szülők ismét gyorsan kitakarítják a házat még a szombati nagy összeröffenés előtt, de az igazi mulatság úgyis éjszaka történik.

Azok számára, akik nem tudnák, mi az a Fekete Péntek: a Hálaadás utáni péntek, a karácsonyi leárazások kezdete. A boltok, már hajnalban, sok esetben éjfélkor kinyitnak, és még a karácsonyi leárazásoknál is sokkal olcsóbban lehet hozzájutni a dolgokhoz. Biztos láttátok már filmekben ezt: óriási sor kígyózik, általában az elektronikai üzletek előtt, hol máshol, mindenki jól bebugyolálva, hálózsákokba, vastag kabátokba, vannak, akik még kis székeket is visznek magukkal, aztán mikor kinyit a bolt, kezdődik egymás taposása. Ez a Fekete Péntek. Nem tervezek semmit venni, mármint nincs konkrét tervem, hogy miket akarok beszerezni (bár ha lenne valami jó kis iPod akció, azt nem bánnám, meg esetleg vehetnék egy másik csizmát is, meg kabátot magamnak... és pulcsikat, meg pólókat, és... ), egyszerűen csak szeretném látni, milyen is ez az őrület, mert egyike azoknak a tipikus amerikai szokásoknak, amikre annyira kíváncsi vagyok, és annyira nagyon jó lehet. Majd meglátjuk, sikerül-e eljutnom. Ha nem, mindig van következő év, semmi gond. És különben is, a leárazások folytatódnak péntek után is, igaz nem olyan durva mértékben, de mindennek örülünk, ami akció.

(Azoknak meg, akik elkezdenék szidni a hülyeamcsikat tessék megnézni ezt. Csókolom.)

Legközelebb azt hiszem már a pulykával és egyéb finomságokkal megtömött hassal jelentkezem. Jujj de nagyon jó is lesz.