2011. november 30., szerda

Isten hozott, Steve! (frissítve)

Tegnap végre elég pénzem gyűlt össze ahhoz, hogy meg tudjam lepni magam egy nagyobb ajándékkal, és aztán ne kelljen egy hétig a szobámban ülnöm, mivel az összes pénzem elköltöttem arra a bizonyos nagyobb ajándékra.
Ez az ajándék nem más mint Steve.
Nem, nem, mielőtt beindulna az a piszkos kis fantáziátok, nem egy chippandale-fiút rendeltem ide magamnak a szobámba, hogy valamivel elszórakoztasson ezen a napsütéses (bár kegyetlen hideg) napon.
Steve egy iPod. Egy fekete, 32 GB-os iPod Touch. Sok furcsaságom egyike, hogy szeretem elnevezni a különféle kütyüket, amiket használok. Így lett a kisbuszból is Dínó, valamint a laptopomból Elemér. A régi iPodom meg Bridget. Őt sem fogom kidobni, vagy bármi ilyesmi, ahhoz túlságosan a szívemhez nőtt öt év alatt. Szerintem egymásba fognak szeretni Steve-vel, még akkor is, ha Bridget kicsit öregebb. (Van egy olyan sejtésem, hogy Steve az a tipus, aki kedveli az érett nőket.)

Steve, az Amazon legutóbbi információi szerint már úton van felém, 7:26-kor hagyta el a laureli UPS-központot. Ahhoz képest, hogy tegnap éjjel még Kentucky környékén járt, nagyon gyorsan robog felém. 

Amikor Steve megérkezik majd hozzám, bővülni fog a bejegyzés, képekkel, meg beszámolóval, meg minden ilyesmi dologgal.


(A bejegyzést az Apple semmilyen formában nem támogatta. Sajnálatos módon, mivel igencsak szükségem lenne a pénzre, a különféle terveim miatt, amit szintén megosztok majd veletek.)


Azt hiszem valamikor délután kettő körül jelezhette az Amazon, hogy a csomagom megérkezett. Mivel csengetni nem szoktak a szállítók, meg jó hallás ide vagy oda, amúgy sem hallottam volna meg a csengőt, kénytelen voltam így ellenőrizni egész nap, merre tart Steve.
Azonnal felpattantam a székről, pedig épp anyuékkal Skype-oltam bőszen, így aztán együtt, családilag lehettünk szemtanúi annak, ahogy a papírdobozból kis küzdelem után előkerül a műanyag-tok, meg persze egy nagy halom levegővel töltött tasak, amiket nem szabad mentőövként, párnaként, illetve játékszerként felhasználni. (Nem, ezt nem én találtam ki, rájuk van rajzolva.)


Steve gyönyürű. Gyönyörű a színe, a képernyője, gyönyörű hangokat ad ki magából és gyönyörűen szép rajta az American Horror Story is. Hihetetlen, egy hihetetlenül jó sorozat még hihetetlenül jobb lesz, ha az új iPodján nézi az ember.
Egyébként az ismerkedési projekt is tökéletesen halad, úgy tűnik Steve-et egyáltalán nem zavarja, hogy Bridget tulajdonképpen a nagyanyja lehetne, sőt, a kissé már karcos felületét egyenesen dögösnek tartja. Bridget ugyan egyelőre még arról panaszkodik, Steve mekkora egy beképzelt fajankó, és csupán fel akar vágni azzal, mennyi zenét képes elraktározni, de szerintem csak játssza az eszét. (Láttam, hogy titokban alaposan megnézi magának Steve krómozott hátlapját.)

5 megjegyzés:

  1. Elemér! Ez nagyon tuti:) Jó szórakozást Stevehez :P

    VálaszTörlés
  2. Udv Stevenek.Nekem egy ket hetes Callie O'Malley-m van,feher 32 GB-os a szepseg.Az elodje George volt,fekete,32 GB-os masodik generacios ipod touch. Georgie a heten repul haza Magyarorszagra hogy a hugomat szolgalja tovabb. :)
    Ja,a MacBookom MacDreamy,az elozo fenykepezom Hacumomo volt,a mostani pedig meg noname...nincs semmi otletem :)

    VálaszTörlés
  3. Szegény, jó öreg pink ipodod, nyugdíjazhatja magát. Legyen szép öregkora! :) Használd az újat legalább olyan sokáig, mint őt! :D

    VálaszTörlés
  4. Hát ez nagyon tetszik! Használd egészséggel Steve-et, csak aztán vigyázz mert még Bridget féltékeny lesz. :D Nekem egy Iphone-om van aminek a neve Missy. Szegény már sok mindent megélt és már hiányzik a hangerőszabályzó is, de nagyon jól szolgál az öreglány. :)

    VálaszTörlés