Kellemes húsvéti ünnepeket, mindenki!

Nem, nem ennyire azért nem csiccsentettem be a vacsora mellé elfogyasztott borocskából, hogy megfeledkezzek róla, milyen ünnep is folyik nagyban éppen, de már kifolyik a szemem annyi Kellemes karácsonyi ünnepeket! felirattal találkoztam a bloglistán is, meg Facebookon is, meg úgy egyébként mindenhol máshol, hogy gondoltam, kicsit felhívom magamra a figyelmet valamivel. 

Komolyra fordítva a szót, nagyon boldog, békés, töltött káposztával és bejglivel ( amerikai au pair társaimnak sonkával és pitével) teli karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek. Bontogassátok az ajándékokat, élvezzétek az ünnepet, próbáljátok ne felgyújtani a karácsonyfát a csillagszórókkal, és minden ilyesmi, amit karácsonykor szokás csinálni!

Lehet a kis borocska az oka, de egyáltalán nem szenvedek úgy mint "sorstársaim". Ez egy ilyen Karácsony. Nincs fa, vagy éppen gyönyörűen kivilágított családi ház (bár azért Szentestére a kinti fényeink ismét működőképessé váltak, még szerencsére pont időben), de van helyette meghitt gyertyagyújtás, finom sonka az asztalon, isteni almás-fahéjas pite a sütőben, és megannyi ajándék a kandalló mellett sorakozva. Egész nap játszottunk a gyerekekkel (bár elvileg már délután kettőkör lejárt a munkaidőm).
Délelőtt kifalvi Ki-frizurákat gyártottunk egymásnak. Nyilván különféle biztonsági okokból, mindössze be kell érnetek az én ábrázatommal, meg őrült fejemmel, de a gyerekek frizurája talán még sokkal mókásabban festett. Főleg a kisöregé, a rengeteg kis copffal, meg hajgumival. Ő aztán annyira belelkesedett, hogy felvette az egyik ruhámat is, és abban rohangált fel-alá. Mikor az apuka hazatoppant valahonnan (remélem Dínót vitte olajcserére, mert folyamatosan csipog már miatta az öreglány, mikor beszállok...) nem szólt semmit, csak hangosan nevetni kezdett.

 A különféle mesék és Disney Channeles sorozatos karácsonyi epizódjaiból tartottunk maratont, karácsonyfa formájú mályvacukorral tömtük a fejünket, majd mikor besötétedett, még a kandallóban is meg lett gyújtva a tűz.

Az utca valami mesésen néz ki! Az út mellé, minden család kis papírtasakokban, mécseseket helyezett ki, fogalmam sincs miért, gondolom azért, mert karácsony van, és hátha esetleg nem lett volna épp elég égő a házakon, vagy felállítható Mikulás a kertekben, dobjunk még egy ilyen akcióval is a hangulaton! Bárki is találta ki, óriási pacsi jár neki. Sajnos a képek nem adják vissza az egész hangulatát, mert tényleg olyan érzésem támadt, mikor kiszaladtam pár percre, mintha egy mesebeli erdőbe csöppentem volna.

A vacsora jól telt, bár a kisöregnek meg lett tiltva, hogy egy hétig édességet egyen, mert tegnap, meg ma sem ette meg a kaját, amit elé raktunk. Az elgondolás nagyon szép és jó, de biztos vagyok benne, holnap már ugyanúgy fog a kanapén ugrálni, egyik kezében egy cukorkával, másikban egy falat mézeskaláccsal, mintha mi sem történt volna. Nem mintha hibáztatnám ezért az anyjáékat. Én sem tudok ellenállni azoknak az óriási barna szemeinek. Sokszor Lisa sem. Jobban belegondolva, talán a mi hibánk, amiért annyi édességet eszik. Izé... hoppá.

A menü amúgy mézes sonka volt, ananásszal, koktélcseresznyével, és krumplipürével. Fura? Lehet. De hihetetlenül nagyon jóllaktam vele. És akkor még ott volt az a fránya borocska is... fogalmam sincs, hogy azért, mert régen ittam már, vagy mert valami hihetetlenül erős bor volt... hogy is mondjam... úgy érzem most magam, mintha át tudnám táncolni az egész éjszakát, pedig alig öt órát aludtam múlt éjszaka, és egész nap a gyerekeimmel voltam, mint már említettem. Így történt, hogy aztán majdnem végigbeszéltem az egész kajálást. 

Borocskáztunk, szóltak a karácsonyi dalok, miközben az ablakban békésen égtek a Hannuka-gyertyák (igen, tudom, mi is jót nevettünk ezen), hát hogy a fenébe ne lett volna jó kedvem?

Holnap aztán jön a fő attrakció, azaz aaaaaazzz... ajándékok!

A kupac, természetesen, még nem teljes, hiányoznak például azok a csomagok, amiket tőlem kap a család, sőt, ha jól hallom, Mikulás bácsi most is szorgalmasan ügyködik a nappaliban, hogy még több ajándék kerülhessem a képzeletbeli fa alá.

Én meg lassan elteszem magam holnapra, mert biztos jó kora reggeli ébresztőre számíthatok. Ha ajándékokról, meg karácsonyról van szó, már a reggel hat is későnek számít, ezt tudjuk mindannyian.

Ismételten kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok nektek, drága olvasók, akár ismerlek titeket személyesen, akár nem.