On the first day of Hanukkah...

Ma este, kezdetét vette a Hanukka. Ha valami nagyon csúnyán szeretném megfogalmazni, mondhatnám azt is, hogy a zsidó karácsony. De ilyet nem mondunk, mert nem éppen korrekt kijelentés.

A Hannuka a fények ünnepe. Ha valakit érdekel szépen kifejezve, mi is az egész, látogassa meg a Wikipédiát. Én annyit mondok, hogy egy szentély újraavatására, valamint egy mécses csodájára emlékezik, ami nyolc napon keresztül égett. Nyolc napig tart az ünnep, nyolc plusz egy gyertya található a menórán, ha logikusan gondolkodunk, össze lehet rakni az egész történetet.

Ha már szóba került a menóra. Mint már említettem, kilenc gyertya található rajta. A középső segítségével kell meggyújtani az összes többit, jobbról balra haladva, minden nap egyet. Az első nap csak elsőt, aztán kettőt, majd hármat és így tovább, meg tovább. A menórát az ablakba szokás állítani, hogy mindenki láthassa, ahogy ég. (Jól jön, mert a karácsonyi dekoriációnk továbbra sem működnek odakint, szóval legalább van valamiféle világítás a mi ablakunkban is.)

Nekünk három menóránk is van, mindkét gyereknek egy-egy, plusz az apukának.

A gyertyákat meggyújtják, mint már említettem, a középső segítségével, majd kezdetét veszi egy ének. Hihetetlenül tetszik, hogy minden ilyen zsidó ünnep részét képezi az éneklés. Talán azért, mert olyan kellemes, ritmusosak azok a dalok, meg úgy nem tudom, összességében megadja a meghitt alaphangulatot. Főleg, mivel az apukának nagyon szép hangja van. Ha hamisan énekelne, nyilván nem egészen így gondolkodnék.

A gyertyagyújtás hihetetlenül mókás művelet volt, főleg, mivel utána következik az ajándékbontás, és nyilván a gyerekek számára nagyon jó és izgalmas játék a tűzzel való ügyeskedés, de mikor ajándékokról van szó, az egész olyan, mintha a kötelező rossz lenne az igazán jó dolgok előtt.

Miközben tehát apuka énekelt, anyuka bőszen videózta a jelenetet, hogy meg lehessen mutatni a nagyinak, a kisöregem folyamatosan csipogott, hogy:

- Most már ki lehet bontani az ajándékokat?

- Mikor bonthatom ki az ajándékom?

- Most már szabad, anyu? Hadd bontsam ki az ajándékom.

Én meg próbáltam visszatartani a nevetést, több-kevesebb sikerrel. A nagyinak azért biztos tetszeni fog.

A gyertyázás után következett az est fénypontja, legalábbis a gyerekek számára, vagyis az ajándék! Minden este egy ajándékot kapnak a zsidó gyerekeknek. Lisával egyik nap azt beszéltük, mennyivel jobban járnak ilyenkor, mint mi a karácsonnyal, mert nyolc ajándékot kapnak, mire a kisasszony felháborodottan közbekotyogott, hogy viccelünk, csak nyolc ajándékot kapnak! Jaaaa, hogy így megy ez. 

Azt hiszem, muszáj lesz zsidó férjet találnom magamnak, és akkor tarthatunk egyszerre karácsonyt meg hanukkát is, és akárhogy nézzük, tele leszek ajándékkal. Bár nagyon úgy néz ki, hanukkára csak a gyerekek kapnak ajándékot. Nálunk ez nem így lesz. 

Mindenki megkapta a ma esti ajándékát, kicsit eljátszottunk vele, aztán ágyba lett parancsolva mindenki, mert így is a normális lefekvési idő után körülbelül egy órával járhattunk. Élvezetes lesz holnap felkelteni a lurkókat, mit ne mondjak.

Miközben a gyerekek játszottak, mi a szülőkkel megbeszéltük a haditervet a szünetre. Nem az eredeti felállás lesz, kicsit más, de talán jobb is lesz így. Sajnos a szilveszteri őrült bulizás ki fog maradni a programomból, de nem igazán bánom. Van egy olyan sejtésem, hogy nagyon-nagyon jól fogom érezni magam a téli szünetben, hirtelen ismét lelkes lettem, ami hihetetlenül jó, mert kicsit kezdett kétségbe ejteni, hogy itt a karácsony, én meg pont most kezdek bedepizni. Szerencsére az anyukáék pár mondattal rögtön ki is rántottak ebből a gödörből. Az egyik a mostani szünet, aminek részletes beszámolójáról majd jövőre olvashattok, a másik meg a tavaszi szünet.

A nagyiék, mármint az anyuka nagyijáék ugyanis azt kapják karácsonyi ajándékként, hogy a gyerekek meg én, meglátogatjuk őket a tavaszi szünetben. Floridában. Öt napra. Ha már a karácsonyi utazás nem jött össze.

Szupiszupi. Napsütés, strand, kiskutya, a nagyapa talán azt is megengedi, hogy vezessem kicsit a vadiúj Audit, amit beszerzett magának, most, hogy már nyugdíjas, és megteheti, mert miért ne. A nyári alapszínem már márciusban (vagy talán áprilisban...) meg fogom szerezni. Awesome!