1530

(A bejegyzés csütörtökön született.)

Az egyik legfőbb ok, amiért bántam, hogy mégsem TOEFL-vizsgáztam múlt hét szombaton, az az volt, hogy amíg a TOEFL miatt izgultam, legalább nem gondoltam a SAT-ra, azon belül is az eredményekre. Amint kiderült, hogy a vizsgámat kicsit csúsztatnom kell, megjelentek a különféle álmok, rosszabb esetben még rémálmok is a pontjaimra vonatkozóan. A legkevesebb pont ezekben az álmokban 495 volt, a legtöbb 1392. Tegnapra aztán már annyira felhúzódtam idegileg, hogy gondoltam, meginvitálom magam egy ebédre valahová. Hétvége óta, igazából csak egy hely van, ahová nagyon-nagyon szerettem volna elmenni, és magamba tömni valamit, amit ittlétem óta még nem ettem. Vágytam egy "hazai" ízre. Így aztán, gyorsan Dínóba pattantam, és meg sem álltam a nagyjából fél órányira lévő College Parkig, azon belül is egy kék-sárga dobozig.

Na, hol voltam, és mit ettem?

Elég nyilvánvaló, de ha valakinek mégsem lenne az, tessék, itt a megoldás, ebből ki lehet találni mindent:

Az a jó az IKEA-ban, hogy mindenhol ugyanolyan. Ugyanazok a bútorok, ugyanaz a kaja, de még az elrendezés is ugyanolyan. Az egyetlen különbség talán az, hogy ebbe az épületbe, akár két budaörsi IKEA-t is be lehetne tenni.

Rögtön az étkezde felé vettem az irányt, bár azért egy sóvárgó pillantást vetettem a különféle bemutatószobákra, és ismét elhatároztam magamban, hogy egyszer összegyűjtök egy csapatot, akikkel majd csapunk egy óriási bújócskát valamelyik áruházban. Szerintem Kate vevő lenne a dologra, és ha győzködnénk kicsit, még Floriane is.

Egy másik különbség talán az volt, hogy a kajálda nem volt megtömve emberekkel, és nem kellett úgy vadászni az ülőhelyekre sem, a rohangáló kisgyerekek között. Bár lehet csak azért, mert már elmúlt az ebédidő. A húsgombóc ugyanolyan. A mártás ugyanolyan. A dzsem ugyanolyan. A krumplipüré meg sokkal jobb mint a főtt krumpli, amit otthon adnak. Miközben falatozgattam, egészen otthon éreztem magam. Ez tehát egy tipp, leendő au paireknek: ha honvágyad van, keress egy IKEA-t.

Nem rohantam haza rögtön, először körbenéztem a marketplace-en is, mert az még inkább ugyanolyan, mint az otthoni, annyi az összes különbség, hogy nem forintban, hanem dollárban írják ki az árakat. Úgy értem, a kimondhatatlan svéd nevek angolul is ugyanolyan kimondhatatlan svéd nevek. Elidőztem kicsit az ágyneműknél, mert azokból mintha nagyobb lett volna a választék, mint otthon... bár ki tudja, elég régen voltam már otthoni IKEA-ban, lehet azóta több féle van ott is. Megnyugtattam magam, ha a kispárnám ismét elszakadna, tudnék venni itt is újat, az alvás segítő csodaerő ugyanis nem magában a párnában, hanem a huzatban rejlik (ami szintén az IKEA-ból származik). A büfében ugyanúgy olcsó hot-dogot lehet kapni, a boltból ugyan hiányoznak a mindenféle svéd édességek, ami nagy hátrány, mert szerettem volna betankolni a kisautós cukorkából. Helyette viszont igencsak csábítani kezdett a fahéjas csiga. Egy dollárba került, plusz félért extra cukormázt is kérhettél rá. Volt rajta alapból is cukormáz, egy helyes, vékony kis csigavonal, de gondoltam, hogyisne, nekem az nem elég, egyszer élünk, éppen stresszoldok, ide nekem azzal a plusz cukormázzal! Gondoltam, majd szépen kanyarítanak rá egy újabb csigát, így már két szép vékony csigavonal lesz a sütimen, de a dolog nem egészen így nézett ki.

Amerikában, ha valamiből extrát kérsz, akkor igazán extrát kapsz. Mármint tényleg. Sokkal, de sokkal többet. A közepes és nagy üdítő között szerintem például vagy fél liternyi különbség van (kis költői túlzással).

Így miután a kiszolgálósrác végzett a fahéjas csigámmal, így nézett ki:

A hazafelé vezető úton sikeresen be is pusziltam az egészet, bár arról elfeledkeztem, hogy Dínóban éppen nincs semmiféle innivaló, hacsak nem számoljuk a több hónapos kólákat, de azokat inkább ne számoljuk, így mikor beestem a házba, szinte már nyelni nem bírtam, annyira összeragadt az egész szám a cukortól, és gyorsan megrohamoztam a hűtőszekrényt némi vízért.

Most pedig, miután elolvastuk Bebe legújabb kalandjait kajaországban, lássuk a lényeget? Azaz, hogy mi is az az 1530? Ha figyelmesen olvastad a bevezetőt, akkor gondolom már kitaláltad. Ha nem, akkor elmondom: ez nem más, mint az SAT-eredményem. Ez így most szerintem nem sok embernek mond bármi érdekeset is, ennyi erővel akár mondhattam volna azt is, hogy 60 pontot értem el, azok számára, akik semmit nem tudnak a vizsgáról, még akár az is jót jelentene. A helyzet az, hogy az 1530 pont elég arra, hogy mehessek a Georgetown Egyetemre. Az 1530 pont arra is elég lenne, hogy mehessek a Harvard Egyetemre. A Stanfordra. A Yale-re. Mármint egy párhuzamos univerzumban persze, ahol ezeken az egyemeteken végtelen számú férőhely van azok számára, akik megfelelnek az alap kritériumoknak, és nem stoppolják le maguknak az összeset az olyanok, akik valahol 1900 pont körül teljesítenek, és vagy tíz különféle foglalkozásra járnak az iskolában, vagy azon kívül. Az 1530 pont tehát elég lenne ahhoz, hogy ne essek ki a harvardi jelentkezés első szűrőjén. Talán még a felvételi elbeszélgetéshez is eljutnék.

Milyen érzés egy olyan zseni blogját olvasni, mint amilyen én vagyok?

A matek-részleg, minő véletlen, sikerült a leggyengébben, mindössze 31%-os lett, de ezen szerintem senki nem lepődött meg. Bár, ha azt nézzük mennyi kérdést kihagytam, akár mondhatjuk azt is, hogy a megoldottak közül a legtöbb jól sikerült.

Az igazán érdekes, szerintem az esszé pontozása volt. Talán már említettem, ketten olvassák azt el, és két különféle pontot adnak rá. A minimum 1, a maximum 6, ezt szorozzák meg kettővel. Na már most. Én az esszémre az egyik olvasótól 2, a másiktól 12 pontot kaptam, ami azt jelenti, hogy az egyikük 1, a másikuk 6 pontra értékelte. Elképzelhető, hogy az egyik olvasó a gimis irodalomtanárnőm volt, sosem értékelte igazán a fogalmazásaim.

Összességében tehát kijelenthetem, hogy a SAT-akadályt sikeresen vettem.

A következő állomás továbbra is a TOEFL.

Illetve, mégsem.

Ugyanis felkészültetek az igazi poénra? Epizódunk nagy csattanójára?

A jelek szerint mégsem fogok Amerikában továbbtanulni.

Hogy egészen pontosan mik a terveim, a következő bejegyzésből kiderül.