Super Bowl, motherf... !

Most vasárnap érkezik a 46. Super Bowl, ami nem más mint Amerika legfontosabb nemzeti ünnepe július 4-e után. Juhúú!

Na jó, nem. A Super Bowl mindössze az amerikai profi labdarúgó (az ovális labdás, nem a foci...) bajnokság döntője. A magyar megfelelője nem más, mint a... a... azt hiszem nincs magyar megfelelője, mert Magyarországon senki sincs annyira oda egyik sportért sem, mint a drága amerikaiak az izé... amerikai fociért. Én eddig mindössze fél meccset láttam, pótapukám próbálta magyarázni a játékszabályokat, meg hogy ki miért mit csinál, miért kap pontot, és miért is ölelgetik egymást nagyjából száz kilós felnőtt férfiak, de közben két gyerek folyton nyúzott, hogy menjek játszani velük, meg miegymás, így nem sok mindent fogtam fel az egészből. Annyit igen, hogy a kedvenc csapatom a Baltimore Ravens, mert éppen ők játszottak a New England Patriots ellen, és a Ravens egyike a család által elfogadott csapatoknak. A másik a Washington Redskins, de én inkább Ravens-párti lettem, mert jobban tetszenek a csapat színei, ami a fekete, a lila és az arany.

A Ravens sajnálatos módon kikapott az elődöntőben, így a döntőt a Patriots játssza a New York Giants ellen. Ha jól tudom, tavaly is ők mérkőztek meg egymással, de ebben nem vagyok teljesen biztos. A Giants biztos játszott.

Most tehát minden a Super Bowl körül forog. Ha a rádióban a reklámblokk alatt nem hallok legalább öt Super Bowlhoz kapcsolódó reklámot, akkor egyet sem. Szó van a játékok hivatalos pizzériájáról (Papa John's) söréről (Budweiser... mi más), chipséről, az óriási bulikról, a fogadásokról. Minden Super Bowl, Super Bowl és ismét csak Super Bowl!

Ha esetleg valaki még mindig nem egészen értené, pontosan mekkora dobás is ez az egész, és miért említettem nemzeti ünnepként már rögtön a bejegyzés első mondatában, tessék csodáljátok meg a képeket, amiket a mai délután folyamán lőttem egy szupermarketben:

Hozhatnék még rengeteg hasznos információt a Super Bowllal kapcsolatban, például, hogy Kelly Clarkson fogja énekelni előtte a himnuszt, vagy hogy a mérkőzés szüneteiben adják a tévé legdrágább (fél percért nagyjából három millió dollárt kell fizetniük) és legkreatívabb reklámjait, de ezek azt hiszem, senkit sem érdekelnek. 

Ha lennének barátaim, meg nem dolgoznék vasárnap (bár valami azt súgja, az esti program közös, családi meccsnézés lesz), tuti összehoznék valami jó kis Super Bowl bulit. Ezzel most várnom kell az egyetemista éveimig. Már, amennyiben, remélhetőleg lesznek még egyetemista éveim.