Az első Bebe-sorozat

Mikor elhatároztam, hogy létrehozom a Bebe TV-t, megfogadtam magamban, hogy az első adást akkor töltöm fel, mikor a rendszeres olvasóim száma eléri a hatvanat. Arra gondoltam, hogy ez majd bekövetkezik valamikor nagyjából két év múlva, szóval rengeteg időm van a YouTube-channel létrehozásához, meg mindenféléhez, ami egy ilyen ötlet megvalósításához szükséges. 

Pár napja aztán, szépen, észrevétlenül feliratkozott a hatvanadik ember is a blogomra, én meg áldottam az eszem, amiért nem osztottam meg veletek, mikor tervezem elindítani a tévézdét, mert akkor egész biztos itt morognátok már nekem páran, anyuval az élen, hogy mégis hol marad az első videó. Így csak magamnak morogtam, de mára már tovább nem halogathattam, mert ígéreteket megszegeni még magunknak sem szép dolog, és íme, fent figyel a Bebe TV első, annyira még nem igazán érdekes első része. A többi, ígérem, nem lesz ennyire unalmas.

Ha már itt vagyok, igazán blogolhatnék is valamit, tudom, de a hetem még a szokásosnál is eseménytelenebbül telt. Tegnap is, meg ma is elhatároztam, hogy végre elmegyek lemosatni Dínót. Találtam egy autómosót, amit mindenki dicsér, 18 dollárért lemossák kívül-belül, és még kaját, meg ilyesmit is lehet venni. Tegnap aztán egész nap szakadt az eső, meg pont abban a pár órában nézett ki úgy, mintha szintén esni készülne, ami alkalmas lett volna autómosásra. Gondolok itt most arra, hogy elkerültem volna a délutáni csúcsforgalmat az autópályán, oda, meg visszafelé is. Talán majd holnap... napos időt mutogat az összes időjárás-jelző alkalmazásom, de még azt is el tudom képzelni, hogy csak az én kedvemért majd ideteremtődik pár esőfelhő.

A hétvégém viszont úgy néz ki, egész izgalmasan telik majd, szombaton elkísérem Kate-et bevásárolni, mivel amíg itt volt, szinte semmire nem költött és most elhatározta, hogy a fenébe is, majd jól beshoppingol ruhákból. Megeskettem, hogyha én bármire azt merészelném mondani, hogy kell nekem, vagy megveszem, mert nem tudok nélküle élni, letöri a karom. Na jó, ennyire drasztikus lépésekhez azért nem kell folyamodnia, de értitek, mire gondolok. Majd meglátjuk, hogy sikerül.

Vasárnap pedig Mt. Vernonba, George Washington egykori lakhelyére látogatunk el, nem is akárhogy, hajóval.  Szóval képeket, azokat fogtok kapni majd. Sokat. Örüljetek.

Ez egy ilyen kicsit unalmas, kicsit rövid bejegyzés lett, szóval... izé... meséljetek, mi újság veletek? Minden történetet, akár érdekes, akár nem, szívesen fogadok. A legérdekesebb történet beküldője egy Túró Rudit kap ajándékba. *

*Nem, mert nincs Túró Rudim, és ha lenne, azonnal befalnám.