Év Lúzere Díjátadó Ünnepség

*ünnepélyes díjátadó zene, az est házigazdája, Bebe, megjelenik a színpadon, gyönyörű estélyi ruhában, szélesen mosolyogva, majd úton a mikrofon felé, megbotolva saját lábaiban, végigzuhanva az egész színpadon*

- Az esés, természetesen, benne volt a forgatókönyvben, haha. Hölgyeim és uraim, üdvözlöm önöket az idei díjátadó ünnepségen. A szövetség már meghozta a döntést, a jelöltek listája pedig itt van a kezemben, ugyanúgy, ahogy a nyertes nevét tartalmazó boríték is. Remélem nem keverem össze őket, és bontom ki először az utóbbit, haha... izé... miért nem nevet senki? Szerintem vicces volt... Mindegy. Lássuk tehát a jelölteket. Az első... izé... Bebe. A második... hé, várjunk egy percet, miért csak az én nevem szerepel ezen a papíron? Vagy hat milliárd ember él még ezen a bolygón, nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki...

*A háttérben, a kivetítőn megjelenik a jelenet, ami miatt Bebe Év Lúzere jelölést kapott. Egy benzkinkutat látunk, ahová begördül egy fekete nagycsaládos autó, majd kis idő elteltével kipattan belőle egy lány, fülhallgatóval a fején, iPoddal a zsebében, amit természetesen csak akkor kapcsolt be, mikor leállította a motort, és a fülhallgatót sem használta vezetés közben, mert az illegális. Hangosan egy Foreigner számot énekel, miközben lehúzza a benzin-fizetés aprócska kúpra emlékeztető eszközét az erre alkalmas monitoron, majd vár. Felemeli a pumpát, és bár egyenlőre még nem nyomott meg semmiféle gombot, kart, bármit, amivel bekapcsolná a szerkezetet, végigönti saját lábán a benzint. Természetesen azonnal abbahagyja az dúdolgatást, ijedten körbenéz, nem sütöget-e valaki a közelben tábortűzon, gyújt cigarettára, vagy egyébként is, használ tüzet, amivel a lány lábát azonnal lángra lobbanthatná. Miközben Bebe, ezúttal már a kocsiba önti a benzint, azon fohászkodik, ne találkozzon egyetlen emberrel sem, akinek éppen tüzeskedni támad kedve, mert akkor búcsút mondhat a lábának. Visszahelyezi a pumpát a helyére, beül a kocsijába, próbál nem megfulladni az átható benzinszagtól, ami a lábából árad, és még lehúzott ablak mellett is nagyon lehet érezni, majd elhajt egy bevásárlóközpont felé, ahol azonnal célba veszi a női mosdót. Ami, mivel ebédidőben járunk, természetesen, tele van, és mindenki, aki ott tartózkodik, érdeklődve figyeli Bebét, ahogy ő őrült módjára papírtörülköző után kapkod, amit bőségesen lelocsol vízzel, meg szappannal, és örülten sikálni kezdi a lábát, mert ő nem akar semmit kockáztatni, köszöni szépen. Mikor úgy gondolja, biztonságban van, amennyire ez lehetséges, méltóságteljesen kivonul a mosdóból, és elhatározza, megebédel.*

- Rajtam kívül még rengeteg ember van, aki... na jó, mindegy, lássuk a nyertest. Bizakodó vagyok, azok, akik átadják a díjat, sosem szoktak nyerni, még akkor sem, ha ők az egyetlen jelöltek. Szóval, a nyertes tehát, nem más miiiint... Bebe. Hát persze. Oké, köszönöm, köszönöm, tényleg, legközelebb akkor találkozunk, mikor a legjobb forgatókönyvnek járó díjat veszem át az Oscar-díjátadón. És majd meglátjuk, ki nevet akkor! További szép estét!

*Bebe az új díjával kezében, próbál emelt fővel kivonulni a színpadról, de természetesen ismét megbotlik saját lábában. Bebe inkább már nem is mond semmit, csupán a színfalak mögött fogja szobrocskáját, és teljes erőből a falhoz vágja. Nincs tisztában azzal, hogy kameráink még mindig, és ezzel jelölte magát a jövő évi díjra is*