Milyen szünet? Áramszünet

Az áramszünet, amit múlt hét szerdára ígértek, ma már ténylegesen bekövetkezett. Persze, erről is értesítettek minket időben, olyan nem létezik, hogy ezt nem teszik meg, csakis abban az esetben, ha az áramszolgáltató cég nem szeretne jó pár perrel fenyegetőző telefonhívást kapni. Amerikában vagyunk, simán elképzelhető ilyesmi.

Én igazából reménykedtem benne, hogy a mai áramszünetet is eltolják, mert csúnya, esős az idő, és gondoltam, biztos nem szeretnének ezek a kedves jó munkásemberek ázni egész nap, miközben azon ügyködnek, hogy a vezetékeket elmozdítsák a faágaktól biztonságos távolságnyira. Az amerikai munkásemberek nem magyar munkásemberek, ha dolgozni kell, ők dolgoznak, tomboljon akár ítéletidő odakint.

Igazából nem is aggódtam emiatt, a gyerekek el lettek küldve reggel a táborba, mire hazaérnek, meg már vége lesz a munkálatoknak, szóval nem kell érdekes, elektromosságot nem igénylő programokon törnöm a fejem, vagy azon aggódnom, hogyan ne őrüljenek bele az unalomba. 

Magamnak is kész tervem volt. Amiről eleinte úgy gondoltam, tökéletes terv. (Innentől a bátrabbak nyugodtan tervezhetnek ivós játékot, valahányszor hibát látnak ebben a tökéletes tervben. Azok, akik a bekezdés végére még tudnak magukról különleges ajándékban részesülnek.) Először is, gondoltam, hogy bár Elemérem nem fog működni, mert mindössze öt percet bír ki akkumulátorral működtetve, az iPodom ott lesz nekem, amin tudok Tumblr-t böngészni, fél percenként Facebookot ellenőrizni, elgondolkodni azon, miért is nem törlöm a fenébe Facebook-barátaim nagyjából 80%-át, mert csak idegesítenek, e-maileket olvasni, meg időjárást, és megnézni, merre jár a Nagyon Fontos Csomag, amit éppen várok. (Hogy mi van abban a Nagyon Fontos Csomagban, az még egyelőre legyen titok.) Ráadásul van nekem egy Netflix előfizetésem is, rengeteg film, meg sorozat vár arra, hogy jól megnézzem őket. Közben tarthatok egy kis szünetet is, hogy megmossam a hajam, mert tegnap este ellustálkodtam ezt. Aztán készítek magamnak valami finom ebédet, például bedobok pár corndogot a mikróba. (Ivójátékozók, éltek még?) Aztán, majd ha kicsit unatkozok, még a hajam is kivasalhatom. 

Aztán, mikor felébredtem a délelőtti szunyókálásból valamikor tíz óra környékén, és próbáltam megnézni, várható-e mára napos idő, az iPodom meg jelezte, hogy nem tud kapcsolódni semmiféle szerverhez, rájöttem, hogy a Wi-Fi ugyan vezetéknélküli internetet jelent, de a Wi-Fi dobozkája igencsak vezetékes, tehát árammal működik, szóval cseszhetem terveim nagy részét. Mert igen, kedves Bebe, az áramszünet nem csak abból áll, hogy nem tudod bekapcsolni a számítógéped, vagy, hogy nem tudod a délelőttöd elverni azzal, hogy Cartoon Network-öt nézel a tévében. Engedélyeztem magamnak nagyjából öt percnyi tömény önsajnálatot, hogy mégis, mihez fogok kezdeni csúnya, mosatlan hajjal, amivel én ki nem megyek emberek közé, de muszáj lesz, mert internetfüggő vagyok már azóta, hogy nagyjából tizenegy éves koromban egy szekta keretein belül (khmm általános iskolás informatika óra khmm) be lettem vezetve a TeveClub sötét világába. Az, hogy én kibírjam internet nélkül, egy esős, júniushoz képest hideg, unalmas napon, megközelítőleg nyolc óráig, teljességgel lehetetlen. Így hát, meggyőztem magam, senkit nem fog érdekelni az én, csúnya, mosatlan hajam, el kell mennem valahová, bárhová, ahol egymáséi lehetünk az internettel.

Így kötöttem tehát ki a Chevy Chase-i könyvtárban, a DVD-s polcok mellett, egy nagyon kellemes, meghitt kis zugban. Talán még valami rövid könyvet is kerítek magamnak, amit elolvashatok a következő pár órában. 

Megjelent mellettem nem sokkal egy párocska. Bár valószínűleg házaspár, mert egy kisbaba is van velük. Mindketten képregényeket keresnek, amit kikölcsönözhetnének. Igen, valahogy így képzelem én is a jövőm. Abban a párhuzamos univezumban, persze, ahol nem egyedül halok meg egy macskával.

Ja, és természetesen hétfő van, ami azt jelenti, hogy a bejegyzés mellé friss, ropogós videoblog is jár. Azt is megérthetitek, miért is nem szerettem volna ma semmiképp publikus helyen mutatkozni.

Ha valakit esetleg érdekelne, hogy nézett ki egy áramszünetes napom tavaly Angliában, az IDE kattintva elolvashatja.