Ne engedj Bebét könyvesboltba!

Mi is történt velem a hétvégén?

Nyilván semmi érdekes, ha nem jut eszembe semmi. Vasárnap például intenzíven döglöttem a szabadban és olvastam a könyvtári könyveim, miközben a szomszédban vígan kalapáló... kopácsoló... fene tudja mit csináló Ifjabb Madarat hallgattam. Tudom, hogy ő volt, és nem az Idősebb Madár, mert néha hallottam beszélgetni Madárnéval. Mivel elég meleg volt vasárnap, ő meg valamin nagyon ügyködött, valószínűleg nem túl rétegesen volt felöltözve. Mármint, az Ifjabb Madár. Nem az anyja. 

Néha sajnálom, hogy egy igencsak magas fakerítés, meg pár nagyra nőtt bokor is elválasztja az udvarjainkat egymástól.

Szombaton sem történt semmi érdekes, mert dolgoztam. Bár a jobbik munkanapok közé tartozott a szombati, mert nem engedtem sem magamnak, sem a gyerekeknek, hogy a házban punnyadjunk. A pénteki vihar után, még nem igazán volt medencézésre alkalmas idő, szóval gondoltam vegyük célba a belvárost. Szépen megebédelünk, aztán, ha mindenki jógyerek, vehetünk fánkokat is. Vagy fagyit. Vagy bármi ilyesmit. Mindenki jól érzi magát, és gyorsan eltelik két óra. Tökéletes.

Arra nem gondoltam, hogy mint már említettem egy korábbi bejegyzésben, mióta bezárt a két parkoló közül az egyik, képtelenség szombaton, főleg ebédidőben, parkolóhelyet találni a városban. Talán még egy Loki-képes Dr. Pepper dobozt is könnyebb lenne találni a boltban. A parkolóház, a kijelzője szerint, FULL volt, de én gondoltam, nem fogom ilyen könnyen feladni, már csak azért sem, mert amennyiben egy parkolóórában még nem járt le az idő, de a helyen nem áll senki, azt is foglaltnak veszi a szerkezet. Igaz, hogy a legfelső, azaz ötödik emeletre kellett mennem, mire találtam egyetlen egy helyet, de még hét percnyi pénz volt az automatában, így még jól is jártam. 

A kisasszonnyal itthon már megbeszéltük, hogy a Five Guysba ülünk be, mert ő imádja a grilled cheese-üket, én a baconös sajtburgereiket (extra ketchuppal, mustárral és uborkával), a kisöreg meg boldog, amíg kap kólát, és játszhat az iPodomon. 

Mint láthatni,  a hamburgereik inkább a ronda, de úristen, mi ez a mennyei íz a számban, ezt a hamburgert angyalok kezei készítették- kategóriába tartoznak. Sajnos, egy leheletnyivel drágább is, mint a Meki, vagy Burger King, vagy bármi más hamburgezősdi, és olyannyira zsírban tocsognak a kajáik, hogy egészen szombatig mindig megfeküdte a hasam a hamburgerük. Nem tudom, örüljek-e, amiért már hozzászokott a pocakom ezekhez a kajákhoz is.

Miután mindenki bepuszilta az ebédjét, célba vettük volna a Donkin Donuts-ot, de útközben belénk sétált a Barnes & Noble, és muszáj volt bemennünk. Nem én szerettem volna, főleg a gyerekek. Mondjak nemet két csillogó szempárnak, amiért a világ legcsodálatosabb, legfantasztikusabb építményébe szeretnének betérni, hogy engedelmeskedjenek a könyvek hívó szavának? Nyilván nem fogok.

Sajnos, ezt a tettem szinte már rögtön meg is bántam, mikor rögtön a kezembe ugrott egy Avengers-műanyagpohár. Nem, nem sima műanyagpohár. Olyan, amit a gyorsétteremes papírpoharak mintájára terveztek, rengetegfélét lehet kapni, és elvileg véded vele a környezeted, bár fogalmam sincs hogyan, hiszen az étteremben nem fogom a pultosok orra alá nyomni, és abba kérni a kólám, otthon, vagy a kocsiban meg sosem szoktam papírpohárból inni. Szerintem senki nem csinálja ezt. Mindegy, menő és kész.

Gyorsan le is rohantunk a gyerekrészlegre, ahol kisöreg megtalálta a vonatokat, a kisasszony meg gyorsan kiválasztott egy könyvet, amit szeretne a születésnapjára. Aztán meggondolta magát. Aztán megint meggondolta magát. És ismét. Meg aztán megint. Ha nem lenne tökéletesen jó a memóriám, azt hiszem, óriási bajban lennék, mikor az ajándékait veszem majd, pár nap múlva, annyiszor változtatott a döntésén.

Én azt hittem, a gyerekrészlegen biztonságban leszek. Nem tud meghatni sem Dora, sem a cuki kutyás könyvek, de akármilyen hihetetlen még a foglalkoztatókönyvek sem. Ennyire azért nem vagyok éretlen. Aztán megláttam A Polcot, a számat pedig elhagyta egy egészen halk, gyerekfülek számára hallhatatlan:

- Fuuuuuuuuuck.

Ugyanis, 13 éven felülieknek besorolás ide, vagy oda, rengeteg Avengers-gyerekkönyvet lehet kapni. Képeskönyveket a film képeivel. Szuperhősös történeteket, csúnyára rajzolt Lokival, amik mindig rádöbbentenek, hogy Tom Hiddleston nélkül valószínűleg nem lennék Loki-rajongó. És matricáskönyvet.

Próbáltam meggyőzni magam, olyan észérvekkel, hogy idén ünneplem a huszadik születésnapom második évfordulóját, felnőtt ember vagyok, teljességel elfogadhatatlan, hogy én abból a boltból egy Avengers-matricásalbummal távozzak. Aztán egy hang megszólalt a fejemben:

- Comic-Con. Képzeld mennyire menő leszel egy Avengers-matricákkal borított laptoppal.

Így megvettem a könyvet. Nagyon remélem, hogy a csinos, új külsőbe öltöztett laptopom majd sok új barátot fog szerezni nekem a kockák találkozóján.

A könyvesbolt után, természetesen még fánkozni is elugrottunk, bár ott semmi érdekes nem történt, azt leszámítva, hogy nagyjából tíz percbe telt, mire mindenkinek sikerült eldönteni, milyen fánkot szeretnénk. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem mi voltunk a kedvenc vásárlóik a kiszolgálóknak aznap.

Mivel hétfő van, természetesen van valami más is a számotokra. Új Bebe-tévé. Meg lehet tekinteni itt is, meg persze, a szokásos helyeken is.