Elsuhant egy hét

Mindkét gyerek iskolába jár már egész nap, megkezdődött majdnem az összes iskola utáni elfoglaltság is, ami azt jelenti, hogy Bebe végre, a mozgalmas nyári szünet után szusszanhat kicsit, és még este is marad bőven energiája arra, hogy blogbejegyzést írjon. Legalábbis így lenne ez elvileg, de egy valamit még meg kell szoknia Bebének, az pedig a koránkelés (minden koránnak számít neki, ami reggel nyolc előtt történik), és az egyelőre még nem igazán megy. Majd talán jövőhéttől.

Mi is történt a múlt héten, ami említésre méltó?

Kedden, azt hiszem, kedden történt, a kisasszonnyal feltaláltuk az afterteen-életkort. Vagy szakaszt, vagy, hogy hívják ezt magyarul. Arról beszélgettünk ugyanis lefekvés előtt, hogy minek tartom én magam? Felnőttnek? Nem. Tinédzsernek? Annak sem. Gyereknek? Na, annak már végképp nem, akármennyire is vagyok képes gyerekesen viselkedni, ha például Avengers-matricásalbumokról van szó. Így jött aztán az afterteen-elnevezés, ami a 19-25 éveseket jelenti, tulajdonképpen. Zseniálisan okosak vagyunk, tudom.

Szerdán aztán megvolt az első hip-hop táncórája. Mostanában, hála a Disney Channel Shake it Up! című sorozatának már nem a ballet a menő a kislányok körében, hanem a hip-hop. Jó, persze, a nagyon pici kislányok még mindig balettoznak, a stúdióban rohangáltak fel-alá a tündéri kis ruháikban, és hála az üvegajtóknak, meg óriási ablakoknak, azt is láthattuk, mi folyik odabent az órán. Hát, hogy szépen angolosan fejezzem ki magam, priceless, ahogy három évesek táncolnak, és folyton egymásba ütköznek, vagy rosszul lépnek és botladoznak, mindezt halálosan komoly arccal.

Azt hiszem, szeretni fogom ezt a szerdai egy órás táncikát, mert amíg a kisasszonyom táncol, én szépen beülhetek a Starbucksba és teletömhetem magam az őszre visszatérő tökös kávékkal és süteményekkel. Aztán hamarosan... jó, annyira még nem hamarosan, de lassan, érkeznek majd a mézeskalácsos dolgok is. 

A hétköznapok aztán eseménytelenül teltek, pénteken eldobtam a gyerekeket Baltimore-ba a nagyiékhoz, de egy gyors kényszer pisi-szünetet leszámítva, azon az úton sem történt semmi érdekes. 

Tegnap, azaz szombaton, aztán Miguellel találkoztam. Nem tudom, hogy azért, mert végre én is a Teen Wolf-végére értem, így szabadon beszélhettünk mindenről, ami a sorozatban történt, vagy azért, mert tegnap este még új Doctor Who-rész is volt, vagy mert a Lawless-t készültünk megnézi a moziban, aminek Tom Hardy az egyik főszereplője, akiért, természetesen, mindketten odavagyunk, a szokásosnál is durvább fangirl-üzemmódba kapcsoltunk. Beszélgetéseink nagy része leginkább mindenféle embertelen hangokból állt. Azért jó, hogy van valaki, aki ennyire olyan, mint én, ha filmekről meg sorozatokról van szó, mert néha ledobhatom a normális lány-álarcot, amit kénytelen vagyok magamra húzni, mikor normális emberekkel találkozok, és hagyhatom, hogy a rajongói szörnyeteg előbújjon.

Misha Collins biztos büszke lenne, ha látná, hogy egy Amerika Kapitány maszkot tettünk a hercegnős próbababára. És utána, természetesen, nagyon gyorsan elhagytuk a Disney Store-t, mielőtt bárki elkaphatna minket. Bár, mikor nagyjából egy órával később mégis visszanéztünk a maszk még mindig a kislányon volt, szóval elképzelhető, hogy a dolgozók is értékelték trollkodásunk.

Ebédelni a Panerába mentünk, ahol a majdnem egy évem alatt még sosem voltam, de lehet mostantól többet fogok majd járni, mert istenien finom volt a paradicsomos-mozarellás szendvicsük, és a limonádéjuk is. 

Ebéd után aztán berohantunk a moziba, ahol nahát, nahát meglepetés, megnéztük a filmet, amit meg szerettünk volna nézni. A történet maga nem tűnik túl érdekesnek, 1930-as évek, szesztilalom, három tesó, aki szeszt főznek, meg egy rendőr, aki belekotnyeleskedik a dolgokba. Mégis nagyon jól sikerült a film, annak ellenére, hogy szinte végig azon gondolkodtunk, melyik tesó fogja túlélni a két órát, és melyik nem. Nem spoilerezem el, mi történik, hiába vártok rá. Szerencsére a végkifejlet azért szép hepiendes lett, így boldogan hagytuk ott a termet és száguldottunk haza Dínóval, nehogy véletlenül legkéssük az új Doctor Who-epizódot. Bármennyire is érzi jól magát az ember rajongó lánya a másikkal, és szívesen töltene még vele több időt a jövő évi Comic-Conról csevegve (amire már a szállást is lefoglalták), vannak dolgok, amik fontosabbak.