2012. október 28., vasárnap

Mozgalmas napok jönnek... meg egy vihar is

Írhatnék például arról, milyen jót mókáztunk Csillával csütörtökön az Aldiban, vagy arról, milyen kellemes hipster filmet láttam Miguellel pénteken a moziban (The Perks of Being a Wallflower), és hogy utóbbi milyen édes születésnapi ajándékkal lepett meg. 


Amennyiben a csúnya, iPodos képen nem látszódna, a jobb oldali egy nagy zacskó, speciális Sterek tea. Csakis Miguelnek jutna eszébe, hogy ilyet adjon nekem, és épp ezért is imádom annyira. 
Bármennyire jó lenne ezekről a dolgokról írni, és olvasóim nagy része talán jobban is értékelné, mint amiről írni fogok, muszáj kicsit más vizekre elveznem. Történetesen arra, hogy mennyire mozgalmas lesz a novemberem, és hogy miért is jön legrosszabbkor a Sandy nevezetű szuperhurrikán, akit valószínűleg megint több napos áramkimaradás, leszakadt ágak, és meggyötört halloweeni dekorációk fognak követni.

GISHWHES 2012

Biztos mindenki... oké, sokan... na jó, valószínűleg csak páran emlékeznek arra, hogy tavaly részt vettem a Misha Collins által rendezett kincsvadászaton, amivel aztán Guinness rekorder is lettem, köszönöm, köszönöm.

a kép ősrégi és Facebookról származik, de mindig szívesen mutogatom

A móka természetesen idén is megrendezésre kerül, két nap múlva kezdődik, és nem vacsorát Rómában, hanem egy pizsibulit lehet vele nyerni, Skóciába, egy elvileg szellemlakta kastélyba, természetesen Misha társaságában. Valószínűleg nyerni idén sem fogunk, de tavaly is nagyon jól szórakoztam, olyan dolgokat csináltam, amikre máskor biztos nem vetemednék, és hihetetlenül kedves/őrült emberekkel találtam magam egy csapatban. Sajnos idén, bár úgy terveztem, pár olyan emberrel is versenyzek majd, akiket tényleg ismerek, csupán Liesbeth-tel leszünk csapattársak (ha a Sors, meg Misha is úgy akarja...) Ráadásul nem két, hanem csak egy hét lesz az időtartam, szóval még inkább bele kell húzni a dolgokba.
Sandynek hála talán én leszek a csapatunk szégyene, ha nem tudok majd számítógép illetve internetközelbe jutni, hogy feltölthessem a képeket, illetve videókat, melyeket Urunk és Mindenhatónk, azaz Misha Collins megkövetel.

NaNoWriMo

Azaz National Novel Writing Month. Pár embernek talán feltűnt a hirtelen jobb oldalra kikerülő kis képecske. Páran, esetleg, kíváncsiságból rá is kattintottak, és óriásit néztek, hogy mégis mi a fene ez. A NaNoWriMo egy olyan kezdeményezés, melynek célja, hogy bebizonyítsa, egy hónap alatt bizony meg lehet írni egy könyvet. 30 nap alatt 50 ezer szót, egészen pontosan. Ehhez vannak regionális csapatok (magyarországi is), de tartanak összeröffenéseket azok számára, akik részt vesznek a programban. A Chevy Chase-i könyvtárban, ahová járok, szerdánként este hattól kilencig lesz ilyen beszélgetés, ahol még teát és süteményt is osztogatnak majd a megfáradt, kissé már labilis idegállapotú íroknak. Nem tudom, sikerülni fog-e az az ötvenezer szó, vagy feladom már a tízezredik környékén, mondván a zombis, utazgatós történetemnek semmi értelme, és különben is, aki érdekes élőhalottas sztorit szeretne inkább olvasson/nézzen The Walking Dead-et, egyelőre azonban eltökélt vagyok. Meg tudom csinálni! Mi nekem az az ötvenezer szó! Kinek kell olyan dolgokkal foglalkozni, mint a munkája, vagy társasági élet? 
Sandy, természetesen, itt is bekavarhat, bár november végéig, valószínűleg, visszatér majd az áram, és írni igazából tudok egy könyvtárban, vagy egy pláza közepén is, a földön kuporogva, miközben körülöttem emberek pórbálják különféle kütyüjeiket feltölteni, de azért mégis jobb lenne ezt a szobám mélyén, vagy a délelőttönként még nyugodt Starbucksban megtenni, nem igaz?

Ezzel a bejegyzéssel, kissé rejtve, természetesen azt is ki szerettem volna fejezni, hogy az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam a blogírást, és ez talán novemberben sem lesz másképp, mert mikor fejbecsap az ihlet, inkább majd a regényembe fogok begépelni pár ezer szót. Legalábbis most éppen ez a terv.

Engesztelésként itt egy kép a Halloween-jelmezemről, ami aztán nem is lesz a Halloween-jelmezem, mert családilag Harry Potter-varázslóknak/boszorkányoknak öltözünk majd be. Sandy miatt, persze, az idei évi trick or treat-hadjárat is veszélyben van, de mindenki reménykedik abban, hogy addigra elvonul minden, és nem azért kell zseblámpával vonulni, és kivilágítani az összes lehetséges tököt, mert muszáj lesz, hanem mert úgy hangulatos az ünnep.



A jelmez, természetesen még nem teljes, hogy mi hiányzik róla? Remélem, akadnak páran, akik tudják, a többieknek pedig itt egy icike-picike segítség:


Nem baj, szerencsére a jövő évi Comic-Conon újra tudom hasznosítani majd, ott talán nagyobb sikere is lesz, mint itt a kertvárosban lett volna Halloweenkor, a kisgyerekek és a hozzájuk tartozó szülők körében.

6 megjegyzés:

  1. Kérlek, mond hogy már megkóstoltad a teát!? Milyen volt??? :D
    A NaNoWriMo-ra pedig egy nagy kalap kitartást kívánok! :) Próbáltam rábeszélni barátnőmet, hogy mi is kezdjünk bele, mert egyedül már tavaly sem tartottam ki, deee nem láttam lelkesedés jeleit. :(
    Remélem, Sandy megkímél majd titeket. :)
    Szép napot! :]

    VálaszTörlés
  2. Egyelőre még sajnos nem, mert nincs a háznál semmi, ami igazi tea ivászathoz kell, szóval azokat még be kell szereznem :D

    Amúgy nem tudom, hogy meddig fog tartani a lelkesedésem, az ötvenezer szó nagyon sok, a sztorim közepe meg nincs is kitalálva :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óóóó!

      Kicsit több optimizmust! Csak - mennyi? kábé - napi 2000 szó. Az nem olyan sok. :D

      Törlés
    2. Nagyjából olyan 1600 körül van. Az meg mi? Semmi. :D

      Törlés
  3. Kíváncsian várom az idei feladatokat, hogy családilag besegíthessünk! :))

    A képről 2 bazi nagy lámpa hiányzik a fejed fölül :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyelőre még nem tudtok, de lehet találok majd valamit. :D

      Törlés