Fiúbandát a szomszédaimból!

Miközben az angliai egyetemi jelentkezéshez szükséges esszén dolgoztam szorgalmasan a Starbucksban ücsörögve, elgondolkodtam azon, mekkora igazságtalanság az, hogy az utcában három darab jóképű fiatalember is lakik, és minden valószínűség szerint egyikük sem múlt még el tizennnyolc éves. Na jó, egyikük talán, de kettő biztosan nem. Ennél is nagyobb igazságtalanság, gondolkoztam tovább óriásit sóhajtva és a világ minden fájdalmával a kávémba kortyolva (mintha az esszém okozna ekkora fejtörést), hogy nem vagyok amerikai középiskolás, aki számára elérhetőek lennének ezek a helyes kis példányok.

Az meg aztán végképp a legnagyobb igazságtalanság, hogy ha amerikai középiskolás is lennék az önbizalmam akkor is a béka segge alatt lenne, szóval ezek a fiúk ugyanolyan elérhetetlenek lennének számomra mint most.

Tudom, hogy nagyon érdekel titeket, kikről beszélek (a trió nyilánvaló egyharmadát leszámítva) és mivel úgy gondolom én már eleget hazudoztam ma abban a bizonyos esszében, hogy valamiféle női James Bond és Sherlock Holmes keveréknek állítsam be magam (hírszerzés és kriminológia szakokat céloztam meg, igen...), most megosztom veletek, kik is laknak errefelé, akiknek szívesen legeltetem a szemeim, és akik egy párhuzamos univerzumban mindennap verekednek az ajtónk előtt azért, hogy eldöntsék, ki vigyen melyik este moziba, vagy valami romantikus vacsorára.

1. Faith bátyja

Faith a kisöregem egyik barátnője. Igen, ekkora Casanova a drága, vagy van tíz barátnője, bár sajnos sosem tudom pontosan nyilván tartani, kik is az igazi barátnői, mert engem is közéjük sorol. Meg Lisát. De még az anyukáját is. Lisával mindig azt mondjuk neki, hogy vigyázzon mit mond, mert egy nap még felbukkanunk, mikor majd huszonakárhány éves lesz, és felemlegetjük, hogy ötéves korában azt ígérte, feleségül vesz majd minket.

Faithnek van egy bátyja. Meg egy nővére is, aki kedves lánynak tűnik, de a történetünk szempontjából lényegtelen. Faith bátyja szőke, és legelső találkozásunk alkalmával egy Walt Whitman gimnáziumos pulcsit viselt. Egy ideig azzal nyugtattam magam, mint egy másik dögös és fiatal szomszéd esetében, hogy végzős még lehet, az meg már nem olyan gáz, de aztán egy szép napon megláttam, hogy a családi Dínójukkal épp vezetni tanul az utcában (sokszor vészesen ütközésközelbe kerülve az én Dínómmal), ami azt jelenti, hogy maximum 16 éves lehet. Lehet, hogy szeretem a fiatalabb fiúkat, de azért vannak határok.

Az persze senkit nem bánt, ha néha rajta felejtem tekintetem, mikor kishúgával játszik az utcán.

2. A cseh diplomata-család fia

Faith bátyjához hasonlóan ő is szőke, és nem tudom, milyen génjei vannak, de inkább néz ki egy tipikus középiskolás amerikai film főszereplőjének, mint egy cseh diplomata és egy szintén cseh otthonülő anyuka gyerekének. Talán örökbefogadták. Talán Csehországban hemzsegnek a hozzá hasonló jó pasik, amiről nem tudok, mert legutóbb akkor jártam ott, mikor még nem érdekeltek a fiúk. Annyira. Azon a bizonyos iskolás kiránduláson azért kergettük egymást fel-alá a hotel folyosóján valami ismeretlen fiúbandával, mert a többiek kényszerítettek rá. 

Talán egy napon, mikor valami csoda folytán egyik szülője sem tartózkodik otthon, be kéne csengetnem hozzájuk, és elmondani, hogy majdnem a szomszédjukból jöttem, beszélgessünk együtt a mi szeretett Európánkról, és sírjunk közösen, mikor arról beszélünk, mi hiányzik nekünk onnan. Aztán talán elmondanám, hogy szeretem a sörüket, meg az ostyájukat, és a húsvéti vásárt Prágában, aztán ő meg talán rájönne, hogy tökéletesek vagyunk egymás számára. 

Mikor a tavalyi szomszédsági bulin beszélgettem az anyjával, azt mondta tizenhét éves a fia, azóta eltelt egy év, szóval most tizennyolc körül lehet. Az már egészen elfogadható kornak minősül. 

3. Ifjabb Madár

Oké, nyilván senkit nem ért ez meglepetésként. A Szomszéd. A Fiú. A legenda, aki miatt Csillával képesek vagyunk a kelletténél pár percnél tovább ücsörögni az autóban, mikor felvesz hétvégenként, hátha megnézhetni magának, és meggyőződhet róla, hogy Ifjabb Madár tényleg létezik, nem csupán a képzeletem szüleménye. Egyik este Madárnét már sikerült látnunk, és megijesztenünk a két corgit az autója fényszórójával, ami akár félsikernek is minősülhet.

Valami azt súgja, tudnom kéne Ifjabb Madár keresztnevét. Hogy tavaly, mikor süteményt árultunk, az apja azt mondta, hogy a fia, XY, a mentolos sütiket szereti. Mondta a nevét. Tudom, hogy a mondta a nevét, és azt is, hogy J-vel kezdődik. Nem mintha ezzel előbbre lennék. Kisasszony azt mondta, rendelnem kéne idén egy extra mentolos sütit, és valahogy odacsempészni Madárék háza elé, egy cetlivel, hogy a fiuknak érkezett az ajándék. Néha azt gondolom, hogy ez egy jó ötlet. Néha rájövök, hogy talán nem kéne egy nyolcéves kislányra hallgatnom ilyen ügyekben, aki képes volt kiszaladni az utcára azért, hogy elújságolja ennek a bizonyos fiúnak, mennyire tetszik nekem.

Valószínűleg már elmúlt tizennyolc. Talán nem. Talán igen. Az ő esetében, sajnos ez egyáltalán nem érdekel, túlságosan tökéletesen néz ki. Említettem már, hogy a kocsiján található egyik matrica szerint egy evezőscsapat tagja? Képzeljétek el a felsőtestét. Én már láttam félmeztelenül füvet nyírni a nyáron, mehetne egy Hollister-zacsira simán.

A legjobb az lenne, mint a címből is kiderül, hogyha ezek a fiúkák az utcából szépen alapítanának valami együttest. Akkor aztán bűntudat nélkül csöpöghetnék, mert sztárokért rajongani, akár fiatalabb sztárokért is, teljesen más, mint hétköznapi fiúkért. Beállíthatnám képeiket az iPodomon háttérképnek, de ami a legfontosabb, megtudnám a neveiket.

Ifjabb Madár lenne az énekes.

Lenne egy daluk, aminek  Bebe Elvarázsolt (Órákig Hallgatnám Ahogy Zombikról Beszél) ft. One Direction & Owl City lenne a címe.

Sóhaj.

Azt hiszem, jobban teszem, ha visszatérek az esszémhez. Rengeteg füllentenivalóm akad még. A szép mosolyomért, amivel reményeim szerint egy nap leveszem majd lábáról Ifjabb Madarat, nem fogok kelleni egy egyetemnek sem.*

* Természetesen fontosabb dolgokban nem hazudok, csak az olyan apróságokat hallgatom el, hogy képtelen vagyok idegenekkel beszélni, és inkább helyettesítem olyannal, hogy imádok új embereket megismerni. Sosem fognak rájönni, hogy ez nem igaz.