Aki esetleg nem tudná, mit is takar a fenti cím, mert már kihagy a memóriája, vagy éppen nemrég csatlakozott a blog olvasóközönségéhez, elolvashatja a tavalyi beszámolóm első, második és harmadik részét.
A többiek pedig már most
elkezdhetnek örülni, hogy április elején végre valami másról is olvashatnak
majd mint Mike mosolya, meg egyéb ehhez hasonló dolgok.
Igazából, mikor pótapukám felajánlotta, hogy idén is mehetnék a
nagyiékhoz a gyerekekkel, nem sokat gondolkodtam a dolgom. Igen, emlékeim
szerint, tavaly nagyon elfáradtam az egy hét végére, de teljesen ingyen
elutaztam Floridába, ahol volt szállásom, kajám, barnultam (bár inkább
lesültem, hála annak, hogy fogalmam sem volt arról, Floridában mennyire tud
tűzni a nap), és különben is, tavasszal rövidnadrágban és ujjatlan pólóban
rohangálni fel-alá, miközben mindenki más vékony kabátot és hosszú nadrágot kénytelen
viselni, egyszerűen fantasztikus érzés. Megmondtam tehát, hogy foglalja azt a
repülőjegyet nekem is, készen állok a kalandra!
Egyéb terveim amúgy sincsenek egyelőre, és ha lennének is,
valószínűleg rengeteg pénzt kéne költenem rájuk.
Azt egyelőre még nem tudom, pontosan mi lesz az idei program, de
szó esett a Busch Gardens nevezetű vidámpark meglátogatásáról, töménytelen
mennyiségű strandolásról, és hajókázásról, amit az idén akár ki is hagyhatok,
bár talán illene elmennem, csak azért, hogy fényképet készíthessek
delfinekről.
Én igazából már akkor elégedett leszek, ha idén nem sül
rákvörösre az arcom, ismét meglátogatjuk a helyet, ahol a világ legfinomabb
fagyiját lehet kapni és Finn kutya ugyanúgy megörül majd nekem, mint mikor
először találkoztunk.
Március 26-án kezdődik a móka, kevesebb mint egy hónap múlva, yippee-ki-yay!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése