Not Fair Box

Két olyan szó, illetve kifejezés van, amiknek használatára a gyerekek mostanában nagyon rászoktak, én viszont falra mászok tőlük. Az egyik az unfair. A másik, talán nem meglepő módon, a not fair. Ami igazából még nem lenne akkora gond, ha nem társítanák valamiféle nyávogós hangnemmel és illesztenék be őket olyan mondatokba mint: uuuuuugh, that is sooo not fair, vagy you're being soooo unfaiiiiir. Eleinte unalomig ismételgettem nekik, hogy tudom, az élet már csak ilyen, néha igazságtalan, mikor a testvéred választhatja ki, milyen tévéműsort nézzetek, vagy az iskolába menet a kocsiban, zenét kell hallgatni, mert én vagyok a sofőr, és én azt választottam, hogy az iPodom hallgatjuk testületileg. (Azt persze már megtanultam, hogy a jelenlétükben nem szabad a véletlen zenelejátszás opciót választanom, mert egészen biztos egymás után leadja az összes olyan számom, amikben csúnya szerepelnek.)

Egy idő után azonban az ember lányának elege lesz abból, hogy azt mondogassa, life's not fair, ráadásul úgy, hogy a gyerekek egy ilyen kijelentés után még jobban rákezdik. Mit lehet hát tenni?

El lehetne engedni a fülem mellett az egészet, legyinteni és annyiban hagyni az egészet. Valószínűleg gyerekkoromban, vagy tinédzserkoromban, vagy akár múlt héten, én is sokat gondoltam valamire úgy, hogy igazságtalan. Ez a luxus tehát nekik is kijár. 

De mikor lassan már minden igazságtalanná válik, még az is, ha a reggelinél az egyikük elé előbb teszem le a műzlistányért, vagy az autó egyik ajtaját hamarabb nyitom ki, mint a másikat... akkor kicsit kezdek felmenni bennem az a bizonyos pumpa, és elkezdek gondolkodni, mit lehetne tenni a dolog ellen.

Nagyjából múlt hét elején mondtam a kisasszonynak, hogy valahányszor azt hallom tőlük, valami nem igazságos, gondolatban megütök egy ártatlan kisállatot. Ami persze, nem igaz. Még a cuki kölyökkutyák képzeletben való megütésének gondolatától is szörnyű embernek érzem magam, de reménykedtem benne, hogy a gyerekeket ezzel megijesztem. Nem jött össze. Bár a kisasszony ugyan közölte velem, hogy gonosz vagyok, amiért ilyeneket gondolok, továbbra is hajtogatta, mennyire igazságtalan vagyok állandóan vele szemben, a kisöreg pedig egyszerűen nevetett, ha szóba kerültek a bántalmazott állatok.

Mondtam nekik, hogy oké, maradhat a nyafogó stílus, a mondat eleji uuuuuuuugh is, ha a not fairt, vagy az unfairt, más szóval helyettesítik. Így kitalálták, hogy oké, akkor farty lesz mostantól. Mindenki nézzen utána, ha szeretne, mit jelent a farty, vagy a fart szó, annyi biztos, hogy mondtam nekik, nem, más szó után kell keresnünk. Gyorsan eszembe is jutott, hogy hé, legyen más nyelven. Rögtön magyarra gondoltam, de az igazságosnak az első szótagába beletört már a nyelvük. Így aztán készhez vettem a Google szótárat, és elkezdtünk kutakodni az idegen nyelvek között. Sok-sok percnyi eredménytelen keresés után (túl hosszú, túlságosan úgy hangzik mint a fair, stb.) megtaláltam a tökéletes szót. A választás a holland eerlijk-re esett. Nem vagyok benne biztos, hogy azt jelenti, mint amit én szeretnék, hogy jelentsen, de az senkit nem érdekel. A gyerekek earlicknek ejtik, aminek angolul sincs sok értelme, de viccesen hangzik. A kislány ugyan próbál rávenni, hogy hadd mondja héberül is, de ahogy azt kiejti, túlságosan hallom belőle a fair szót, ami pedig a problémáink okozója.

Ha azonban a holland nyelvlecke kezdőknek mégsem válna be, itt van a következő zseniális ötletem: a not fair box. Annyi a lényege, hogy valahányszor valamelyik gyerek azt mondja valamire, hogy nem igazságos, egy centet a dobozba tesz. Nincs visszaszívás, vagy nem úgy gondoltam, vagy jajj, a holland szót szerettem volna mondani, de elfelejtettem. Nem, kicsúszik a not fair, repül a pénz a dobozba. Sajnos a dolog szépséghibája az, hogy a saját pénzüket apuka egy mobil alkalmazáson tárolja, így a házban mindenfelé heverő pénzt kell használiuk, de ez már mellékes. Mikor a doboz megtelik, vagy mikor hazamegyek, bármelyik következzen be előbb, az összegyűlt pénzt elajándékozzuk egy adománygyűjtő szolgálatnak. Ők választhatják ki, hogy kinek szeretnék adni a pénzt. 

Sajnálom, hogy csak most jutott eszembe ez, a majdnem két év alatt rengeteg pénzt össze tudtunk volna gyűjteni a rászorulóknak, de biztos vagyok benne, hogy a két hónap alatt is szépen összegyűlnek majd azok a centek.