Comic-Con 2013: 3. nap

Szombaton így aztán nem álltunk be a Hall H sorba. Megegyeztünk, hogy ugyanannyit fogunk látni később a Youtube-os videókból, mintha a teremben ülnénk a leghátsó sorban a kivetítők előtt. Helyette reggelizés közben gyors tervet készítettünk: elmegyünk Misha jelmezversenyére, utána megvesszük a jegyeket a délutáni Richard Madden Nerd HQ panelre, eszünk ingyen müzlit, körbejárjuk az ingyenes programokat az ingyenes cuccokkal, majd este elmegyünk a Nerd HQ baseball stadionos filmvetítésére. Közben gondoltam benézek majd a kiállítóterembe is, hátha arrafelé ólálkodik Tom Hiddleston.

Minden a terv szerint haladt, kissé nehezen, de megtaláltuk a helyet, ahová Misha összehívta a jelmezversenyes dolgot, és ismét találkoztunk Abaddon barátosnénkkel, aki ki is nevezett személyi asszisztensének, legalábbis én mentem vele, mikor meglátott valakit beöltözni a kedvenc videójáték szereplőjének, és csináltam képet a telefonjával, illetve még valami mást is csináltam a telefonjával, de az már nem tudom, mi volt. Ácsorogtunk ott egy darabig, gondolkodtunk, mennyire kitűnünk a tömegből, mert bár Abaddon jelmezben volt, nem olyan jelmezben, mint amit Misha előírt, és próbáltunk rájönni, emberek hogy tudtak bármit is összehozni abból, amit Misha előírt, hiszen előző délután tette közzé a részleteket, és olyan dolgoknak kellett lennie a jelmezen, mint cukorkáspapírok, popcornos bödön, zöldségek, kakas, meg ilyesmik. 

A nagy tömegből én voltam az első, aki kiszúrta Mishát, szegény ember nem tudott lelkileg felkészülni a hisztérikus tömegre, mivel az a hisztérikus tömeg, hála egyetlen lánynak, jóval előbb észrevette, mint ő azt szerette volna. Bocsi, Misha.

Nem túl sokan ácsorogtunk a lépcsőknél, meg is nyugodtunk Miguellel, hogy Mishának talán bele fog férni az idejébe egy gyors autogram, vagy közös kép, vagy ilyesmi, de a következő pillanatban aztán megremegett a föld is, a lépcső tetejéről megindult egy kisebb ország hadserege. Vagy legalábbbis annyi ember, ami beillett volna annak is.

A halvány reménysugár, amilyen gyorsan jött el is szállt, mármint, hogy Mishának lesz ideje bármi másra azon kívül, hogy kihrdesse ki a győztes, szóval amíg ő, meg a többi zsűri ítélkeztek, én próbáltam annyi képet készíteni róla, amennyit csak lehet.

Nem tudom, ki nyerte a versenyt, én láttam Mishát, a többi annyira nem érdekel. Meg különben is, délben kezdték árulni a jegyeket Richard Madden paneljére, ami azt jelentette, hogy 12:02-kor már el fognak fogyni, és igencsak fél tizenkettő felé járt már az idő. Fél óránk volt tehát arra, hogy az óriási tömegben visszajussunk a hostelbe, a wifihez, és megvegyük a jegyeinket. Pontban tizenkettőkor vetettük le magunkat a közös kanapékra, nyomtunk rá a Nerd HQ honlapjára, és vásároltuk meg a jegyeinket. Gyorsaságunknak hála a harmadik sor közepére kerültünk. Még Töki is lelkes volt, mivel Game of Thrones szereplőről van szó.

Ahogy be volt tervezve, a jegyek sikeres megszerzése után, jó kockák módjára ünnepeltünk: befaltunk egy bögrényi ingyen müzlit, amihez ingyen műanyag tálka és kanál is járt, duplán jól jártunk. Miguellel főleg örültünk ennek, és csak azt tudtuk hangoztatni, mennyire hasznos lesz majd a kis szett egyetemi éveink alatt.

A gyors ebéd után (a müzli meglepően laktató, ha megfelelő arányban mixeli össze az ember a különféle összetevőket), kitaláltuk, hogy megnézzük magunknak a Kick-Ass Fanzone-t, hátha ott is kapunk valamit ingyen. Nagyjából háromnegyed órát álltunk ott sorba egy pólóért, amit csak pizsamaként lehet hordani majd, de megérte a dolog.

Miután még pár kitűző is a markunkba került, kicsit elváltak útjaink Miguellel, mi Tökivel ismét bevonultunk a kiállítóterembe, abban a reményben, hogy majd teljesen véletlenül beleakadok Tom Hiddlestonba. Illetve ő képregényeket akart vásárolni, vagy valami ilyesmi. Pont, mikor a Marvel standjához érkeztünk, láttuk, hogy interjút készítenek Joss Whedonnal, akivel előző este összefutottam, és akitől autogramot kaptam, és aki nem mellesleg a világ legsikeresebb filmjét készítette el nemrég, illetve magával Phil Coulsonnal. Sajnos az interjúból nem hallottunk semmit, mert nem a tömegnek hangosítottak, de én boldogan készítettem pár képet, és figyeltem, ahogy a beszélgetés zajlik.

Tökinek persze nem volt annyira izgalmas a dolog, őt nem töltötte el földöntúli boldogsággal PHIL látványa, így megbeszéltük, hogy ő elmegy valamit csinálni, én pedig a helyszínen maradok, arra az esetre, ha esetleg történne még valami érdekesebb. Tom Hiddleston, például. Persze, egy gyors pillantás a programfüzetre rögtön megmutatta, hogy nem, aznap ne számítsak rá, de Captain America autogramozás volt később, amire ugyan külön kellett jegyet szerezni (a fél karod, meg a lelked és a meg nem született gyermekeid lelke kellett, hogy nyerj egyet), de megengedték, hogy ott ácsorogjon a tömeg és bámészkodjon, nem úgy mint a többi standnál, ahol autogramosztás történt, és csak azok mehettek közel, akiknek jegyük volt, az összes többi halandónak még csak meg sem szabadott állnia a bódék előtt. De, mikor egy öt percre elhagytam tökéletes helyem a Marvel standnál, hogy körbesétáljak, egy fél pillanatra láttam Jennifer Lawrence haját, mielőtt a morcos biztonsági néni tovább tessékelt volna. Ez is valami.

Persze, mire visszaértem, annyira már nem volt tökéletes helyem, mert sokan megneszelték, hogy valami készülni fog. A Marveles dolgozók amúgy nagyon jófejek voltak, folyamatosan szórakoztatták a tömeget, köztük egy srác is, aki nagyon édes volt, és előző este a Nerd HQ-nál próbált társalogni, mi meg könyörögni neki, hogy vigyen be minket a bulira, és akiről azt hittem, csak poénból visel Marveles pólót. Hát nem. Tényleg a Marvelnél dolgozott. Mikor már kellőképp nagy izgalomban volt a tömeg, illetve páran már morogni kezdtek, hogy a fenébe is, kezdjék az autogramosztást, mert lerohad a lábuk, meg ilyesmik, bejelentették, hogy a színészek megérkeztek, a tömeg őrjöngeni kezdett, és megjelent mindenki, aki számít. Integettek egy kicsit nekünk, meg mosolyogtak, Chris Evans a puszta tekintetével leolvasztott pár alsóneműt a tömegben. Talán az enyém is köztük volt, talán nem.

Sapiban a srác, aki akár életem szerelme is lehetett volna

Tökivel észrevettük egymást a tömegben, ő már nagyon távol talált csak magának helyet, bár lehet nem is bánta annyira, hogy távol került az őrjöngő magtól. Másnap azért megtapasztalhatta.

Miután meggyőződtem róla, hogy Chris Evans pontosan ugyanolyan dögös élőben, mint a testhez tapadó Amerika Kapitány uniformisban, csatlakoztam Tökihez, aki időközben beszerezte egy képregény-rajzoló autogramját, és megindultunk a Nerd HQ felé.

Gyorsan értesítettem Miguelt, hogy megérkeztünk, aki odafent, Abaddon társaságában várt ránk. Kicsit cseverésztünk, megbeszéltük, hogy találkozunk az esti filmen, aztán rohantunk is, nehogy még a végén valaki elfoglalja a fantasztikus helyeinket.

Pont középen ültünk, és mivel harmadik sorban, nagyon-nagyon közel az eseményekhez. Természetesen Zachary Levi nyitotta, és moderálta a panelt, ő beszélt először, megalapozta a hangulatot, aztán beesett Richard Madden is, valami eszméletlen édes kifejezéssel az arcán, mintha nem tudta volna elhinni, hogy a sok ember csak miatta van ott, neki tapsolnak, és kántálják, hogy "king in the north". Javaslom amúgy a videó megtekintését Youtube-on, elég sokszor bevillan rajta a fejem, ráadásul van egy pillanat, 24 percnél, mikor Miguel ráordít Richardra, természetesen abban a vitában, hogy kié legyen végül a trón, én pedig nem tudok mást tenni, mint hogy nevessek, akár egy dilis.

A beszélgetés szépen haladt, az emberek kérdeztek, Richard válaszolt, mindenki nagyon jól szórakozott, mikor egyszercsak egy oldalsó ajtón, szó szerint berobbant Matt Smith és Jenna Coleman. (Körülbelül 41. perc a videóban.) Az akciót pár másodperces néma csend követte, majd a terem, hasonló módon, mint szerencsétlen ajtó, szinte felrobbant. A Doctor Who panelekre, beszélgetésekre, találkozókra, legalább olyan nehéz volt bejutni, mint jegyet szerezni az Amerika Kapitány és Thor autogramosztásra, ráadásul Doctor Who-ról beszélünk, a fenébe is, mi is csak pislogtunk egymásra Miguellel két sikítás és taps között, hogy mégis mi a fene a történik. Az előttünk ülő lány arról tweetelt éppen, hogy: BEST FUCKING COMIC-CON EVER, én pedig mélységesen egyet értettem vele. Innentől aztán még nagyobb őrület vette kezdetét, az emberek kérdeztek Game of Thrones-ról, Doctor Who-ról, Chuckról, a legjobb az lett volna, ha még vagy két órán keresztül tart az egész.

Nem is nagyon tudtunk kommunikálni a panel után, de fél szavakból is sikerült megértetnünk egymással, hogy mennyire fatnasztikus volt az egész.

Ráadásul utána még a film is hátra volt. Hatalmas sor kígyózott a a stadion mellett, mindenki arra várt, hogy bejuthasson, és közel a vászonhoz találjon magának helyet, de szerencsére nem kellett a végére sétálnunk, mert megláttuk Abaddont, aki keservesen sírt valami miatt. Mi persze Miguellel odarohantunk hozzá, és kérdezgetni kezdtük, mi történt, de ő csak annyit válaszolt, hogy Tom Hiddleston, aztán sírt tovább. Miután kicsit lenyugodott, közölte velünk, hogy egy lány adott neki jegyet a másnapi Tom Hiddleston panelre, és emiatt sírt, nem azért mert szomorú, vagy ilyesmi. Igazi, hamisítatlan, fangirl könnyek voltak azok. Valamit magyarázott, de mi Miguellel már kaptuk is elő telefonjainkat. Tom Hiddleston panel, amiről nem tudtunk???? Hogy a fenébe volt lehetséges ez??

Bizony ám, abban a pár órában, amíg mi a Richard Madden panelen ültünk, illetve, amíg a panel után békésen eszegettük a sok tésztás levesünket a hostelben, kihírdettek egy Tom Hiddleston panelt a Nerd HQ-n, ami nem lenne gond, de el is fogytak a jegyek arra a bizonyos panelre a Nerd HQ-n. Nekünk persze eszünkbe sem jutott vacsora közben csekkolni a Twittert, csak a Tumblrt bújtuk, ahová ötezer féle gifként feltöltötték Loki megjelenését a Marvel-panelen. Pedig ha kellett volna, fél éjszaka fent maradok, hogy valami kreatív és jópofa kérdést találhassak ki a drága Hiddlesnek, amin nevetni fog, és én életem hátralévő részében naponta legalább tízszer meghallgathassam/nézhessem a felvételt. Szóval, ha jobban belegondolunk, jobban járt mindenki, hogy nem sikerült jegyet szereznem.

A Serenity volt a Nerd HQ mozi műsorán, amit ugyan még nem láttam, de a Firefly sorozatot (mind az egy évadát, brühühü) nagyon szeretem, szóval biztos voltam benne, hogy az abból készült filmet is fogom. Töki néha bealudt rajta, Abaddon annyiszor látta már, hogy folyton a szereplőkkel együtt mondta a szöveget, nevettünk, sírtunk, tapsoltunk, fantasztikus volt. 

A film után annyira felfokozott állapotba kerültünk, Töki nem, ő inkább kómás volt a sok alvástól, meg az időeltolódástól még mindig, hogy hülye számokat énekeltünk, ugrálva integettünk Nathan Fillionnak, még több hülye számot énekeltünk, és megbeszéltük, hogy jövőre, vagy mikor legközelebb megyünk mindannyian He-Man karaktereknek öltözünk be, és valahányszor valaki képet akar majd csinálni velünk, előadjuk neki ezt:

Töki hamarosan vissza is ment a hostelbe aludni, mi Miguellel kicsit betársaltunk Abaddonhoz és Mystique-hez, akik sorban álltak a másnapi Hall H Supernatural és Doctor Who panelre. Szobatársaink elmondása alapján, már délután egykor megjelentek az első emberek a sátrakban, hiába ez történik, ha két fanatikus rajongótábor paneljét egymás utánra teszik. Kicsit beszélgettünk, javasoltuk Abaddonnak, hogy másnap Hiddlestől valamit Shakespeare-rel kapcsolatban kérdezzen, mert annak örülni fog, és ha verset mond, használni fogja a szexi versmondó hangját is. Nem akarom elspoilerezni a dolgot, de ITT meg lehet tekinteni, hogy végül mit kérdezett.

Mivel szombat este volt, a kockákhoz csatlakoztak az átlagos bulizós tömegek is, akik nem tudták, miért lepték el kedvenc bulihelyeiket a mindenféle szuperhősnek beöltözött, vagy kocka-utalásos pólót viselő emberek. Mintha nyáron Siófokra telepítene hirtelen valaki egy Comic-Cont úgy kell ezt elképzelni. Azért szerencsére épségben visszaértünk a hostelbe, és jó sokáig sajnálkoztunk amiatt, hogy másnap már az utolsó napja volt a Comic-Connak. Persze, azért annyira nem búslakodtunk, mert tudtuk, hogy mielőtt az a vég eljönne, látni fogjuk Tom Hiddlestont, bár túl sokat nem mertünk remélni, mert egyikünk sem olyan mázlista, hogy közös képek, vagy ölelések történjenek. 

Viszont jó hír, időközben mégis megtaláltam a közös képet Seth Greennel, amin jól látszódik Abaddon és Mystique is. Meg az én démoni szemeim: